Voltál már szerelmes a főnöködbe reménytelenül? (azert reménytelen mert vagy házas, túl nagy a korkulonbség koztetek, vagy mert meleg. )

Én is beleestem a főnökömbe. Két évig volt a cégnél, addi reggelente együtt kávéztunk, sokat beszélgettünk, de ennyi. Ő házas, a felesége szép, szereti is, ráadásul fiatalabb is nálam. Amikor elment a cégtől, szerelmet vallottam neki, persze már rég tudta, hány az óra. Nem nevetett ki, de nem is ígért semmit. Tartjuk a kapcsolatot, tanítgat engem más szemmel nézni a világot, és azt hiszem, szeret is. De családját nem fogja tönkretenni miattam, és én nem is várom el tőle.

Szóval, van egy nagyon jó barátom, akibe szerelemes vagyok. Nem tudom, mi lesz belőle, lesz-e egyáltalán valami, de Ő fontos nekem, és jó érzés, hogy ha akármilyen formában is, de magam mellett tudhatom.

Amúgy van párom, de lelkiekben a töredékét se kapom tőle, mint a főnök-szerelmemtől.

Nem a főnökömbe, de valami olyasmi.

A volt oktatómba.

Házas is, lényegesen idősebb is, és szerintem egyáltalán nem nőként, hanem "gyerekként" tekint rá, habár már rég nem vagyok az.

Néhány hete már csak utcán találkozunk, összefutunk, de egyáltalán nem múlik, sőt egyre rosszabb.