Miért vagyok ilyen?
Valamiért nagyon hamar "kimerülök" úgymond, amikor emberek között vagyok, ha valakivel akár csak 1 óránál többet is kell együtt lennem meg beszélgetnem vele, utána magamba zárkózok és legszívesebben elrohannék valahová, hogy egyedül lehessek. Még akkor is így van ez, amikor sok ideje nem beszélgettem már így élőben emberekkel, max a családtagjaimmal, akkor is ilyen hamar elegem lesz ebből az egészből. Meg néha nagyon magányosnak érzem magam és alig várom, hogy találkozzak a barátnőimmel, meg is beszélünk egy időpontot, de 1-2 nappal a megbeszélt dátum előtt már minden bajom van és van, hogy lemondom a találkát valami kifogásra hivatkozva, mert belegondolok, hogy mennyi kínnal jár az, hogy elmenjek egy ilyen találkozóra. Pl. korán kell kelnem és ilyenkor nyáron mindig átáll a szervezetem arra, hogy hajnali 4 körül alszok el és 12-13-ig alszok, de barátnőmék meg ilyenkor is képesek hajnali 6 meg 7 órakor felkelni és a találkozókat is mindig délelőttre időzítik. Szóval ha be akarok érni a megbeszélt időpontra, kénytelen vagyok 6-7 órakor én is felkelni, szóval alig alszok max 1-2 órákat, van, hogy annyit se, mert valamiért izgulok az ilyen események előtt, pedig olyan emberekkel találkozok, akiket évek óta ismerek..Meg aztán amiatt is mindig elmegy a kedvem, mert szembe jut, hogy megint találkozunk majd és kb egy óra múlva majd "megunom" őket és így kicsit bűntudatom is van, hogy mindig azt hiszik, valamivel megbántottak vagy ilyesmi, azért lettem olyan szótlan a maradék néhány órában. Azt viszont csak nem mondhatom nekik, hogy ohh nincs semmi bajom, csak már menni akarok haza..
A legrosszabb amúgy mégis az, amikor tanév közben szerveznek találkákat hétvégére. Ugyanis arra "muszáj" elmennem, mert ha mindegyiket lemondanám, tényleg azt hinnék, valami bajom van velük, csak olyankor azért nem szeretek találkozni, mert ugye egész héten iskola van és tanulni kell meg velük is minden egyes nap találkozok és minden szünetben beszélgetnem kell velük, van, hogy valamelyik barátnőmmel hazafelé is együtt kell jönnöm, aki végigbeszéli nekem az 1 órás utat és akkor már tényleg minden bajom van, erre végre lenne 2 napom, amikor egyedül vagyok és lazíthatok egy kicsit, erre még kitalálják, hogy reggel hajnalban keljek fel, ahelyett, hogy kipihenném végre magam és késő délutánig ott lógjak velük..Ilyenkor mindig olyan érzésem van amúgy, mintha kimaradt volna egy nap a hétvégémből és sokkal fáradtabbnak érzem magam a következő héten, meg a "kimaradt" nap miatt is így eltolódik az időérzékem és hétfőn olyan érzésem van, mintha még akkor lenne vasárnap és olyan rossz, hogy mégis iskolába kell mennem...Bár szerencsére ez most épp nem aktuális, de már előre félek a jövő tanévtől.
Valakinek van valami ötlete, mi a baj velem? Hogy lehet az, hogy néha magányosnak érzem magam, de amikor lehetőségem van a barátaimmal találkozni, úgy érzem, leszívják az agyam?
19/L
válasza:Nem érzem magam korlátozva, csak simán zavar, amikor minden hétre beszerveznek valami programot, vagy akár egy héten belül többször is :/ Egyébként már annyitól is lefáradok agyilag, hogy elmegyek mondjuk az iskolába és figyelek az órákon meg szünetekben beszélgetek a barátnőimmel, nagyon nem irigylem az olyan embereket, akik pl. iskola után még magántanárhoz járnak vagy sportolni vagy ilyesmi..Én meghalnék, ha iskola után egyből rohannom kéne valahová és mindig be kéne osztani az időmet, hogy odaérjek valahová DD:
Amúgy az introvertáltság igaz rám.
válasza:Nem az emberek a fárasztóak, hanem te állítod be őket annak, ezért le is fáradsz tőlük.
Nem igazán részletezted, hogy milyen érzés is másokkal többet beszélgetni.. De a negatív érzelmeid azok, amik nagyon elszívják az energiád mikor másokkal beszélsz.
Gondolom amikor valakivel beszélsz, akkor nem vagy olyan laza, hanem ügyelsz arra mit mondasz, mit váltasz ki a másik emberből, pozitívan akarsz mások előtt feltűnni, stb. És ez mellett még az jár a fejedben mindig, hogy mennyire unalmas a másik, meg beszélned kell vele pedig nincs is kedved, és ezek nagyon fokozzák a negatív érzéseket.
Ez miatt érzed úgy, hogy véged van ha másokkal beszélsz, mert nem arra koncentrálsz, hogy mennyire jó velük beszélni, hanem a rosszra, hogy úgyis megunod őt, ez is unalmas, az is köcsög.
Velem is volt az, hogy rengeteg idióta osztálytársammal kell beszélnem, és semmi újat nem tudnak mondani soha, lefárasztottak nagyon sokszor. De már megtanultam kezelni ezt, és nem hagyni hogy leszívják az energiám.
Az hogy ez a gond megszűnjön neked, kicsit próbálgatnod kell máshogy gondolkodni, máshogy látni a dolgokat..
Például, nem gondolsz nagyon semmire mikor másokkal beszélsz, nem gondolsz arra hogy mit kell majd mondani, vagy ilyesmi, vagy hogy lefogsz fáradni. Csak legyél, csak csináld.
Ha nem változik semmi, akkor próbálkozz jóra koncentrálni, amikor eszedbe jut valami negatív.
Tehát.. "Ahh, megint beszélnem kell velük, úgyis megunom őket.. De! Magányos vagyok, és jó lenne már valakivel beszélni, szóval legalább a magányom elmúlik egy kis időre."
Felejtsd el azt, hogy megunod őket, mert minél jobban gondolsz erre, annál jobban megfogod unni.. Tehát a gondolkodásmódod a kulcs.
Én velem az volt múltkor, hogy valakit fel kellett hívnom telefonon, akit nem akartam, és egy rohadt egyszerű telefonhívást annyira nagy tragédiának tekintettem, hogy teljesen lefáradtam tőle.
Tehát ha úgy nézzük, valójában egész nap annyira nyugodt, laza napod lehetne, mégis ilyen apró dolgokból hatalmas problémát csinálnak az emberek.
Bűntudat érzésével pedig kezdened kell valamit. Tudatosítsd magadban, hogy te nem tehetsz erről az érzésedről hogy megunod őket, és muszáj elmenned, és nem vagy hibás ez miatt, ők pedig nem tudják hogy ilyen érzésed van, ezért feltételezik csak azt hogy neked velük van bajod.
Köszi :) Gondolkodtam amúgy azon, amit írtál és eszembe jutott, hogy van pl. egy barátnőm, akivel a legtöbbször csinálok programokat, meg amikor szervez valamit, általában meghív más haverjainkat is az esetek többségében és valószínűleg ezért nem várom annyira, hogy találkozzak velük. Ugyanis a szóban forgó lány nagyon sértődékeny, ráadásul ha megsértik, nem is mondja a szemébe az illetőnek, hogy mi baja van vele, hanem utána a háta mögött hordja el mindennek. Erre is a napokban figyeltem amúgy fel, hogy a baráti körünkből volt egy lány, akivel nagyon jóba volt, de mostanában mindig kibeszélte nekem, pedig ő tényleg egy olyan ember, aki kb a légynek se tudna ártani, sokszor képes a saját érdekeit is háttérbe helyezni, hogy a barátainak jó legyen, úgyhogy eléggé meglepett, mikor ez a másik lány itt mondta nekem, hogy vele milyen szemét újabban..Meg olyan dolgok miatt is képes ócsárolni másokat, amiket mások észre se vesznek, apró, jelentéktelen dolgokba, amiket mondanak vagy tesznek, mindent belemagyaráz, hogy jajj ezt is biztos azért csinálta, hogy vele bunkózzon, meg ilyenek..És rájöttem, hogy amikor vele vagyok, folyton szerepet játszok meg vagy 6-szor meggondolom, mielőtt kiejtek a számon akár csak egy mondatot is, hogy nem fogom-e vele megsérteni, de amúgy így is elég valószínű, hogy a hátam mögött engem is ugyanúgy kibeszél a többieknek..
Más barátnőimnek is szeretnék amúgy megfelelni valamennyire, de amikor velük vagyok, fele annyira se vagyok feszült, meg fele annyi időt se töltök el pl. azzal, hogy gondolkodom, vajon ezen vagy azon megsértődnének-e, ha kimondanám, mint az előző csajnál :/
válasza:Nincs mit. :)
Tehát ahogy látod, a szerepjáték nagyon rohadtul szívja az energiád.. És a tudatalattidban egy ilyen folyamatos (!!) félelem van, hogy így kell viselkedni, különben kibeszél, különben rossz lesz, stb. Tehát szinte állandó félelemben vagy tudatalatt, és ez úgy szívja az energiád mint az állat, így nem csoda ha kimerülsz és lépni akarsz.
Én semennyire nem akarok megfelelni a barátaimnak, nem félek attól hogy ki fognak beszélni, mit szólnak hozzám, és arra koncentrálok hogy milyen jót tudok velük szórakozni, de a valóságban ők semennyire sem értenek meg engem, közünk nincs egymáshoz, teljesen mások vagyunk.. És mégis, milyen jól érzem magam velük.
Ahogy olvastam ahogy írtál arról a sértődős csajról és a barátairól.. Kb látom, ahogy a zárkózott személyiséged bekerül több idegenebb ember közé, és egy csaj közé aki szinte nem is a barátod, hanem az ellenség is lehetne. A helyedben nem járnék velük sehova nagyon, és nem azért mert kellemetlen neked, hanem mert az a csaj egy köcsög állat. (Neharagudj ezért. :) )
Tehát bárkivel tudnál szórakozni, ellenni, akármilyen is, ha laza lennél és nem tartanád olyan sokra azt hogy ők mit gondolnak rólad. :)
Ha erre az írásomra válaszolsz valamit, akkor kérlek privátban írd, mert nem fogom újranézni ezt a kérdést többször. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!