Egy társaságban miért olyan negatív dolog a szorongásainkról beszélni? Tényleg olyan jó elnyomni?

Mindennek megvan a maga helye. Egy társaságban azért nem szeretik, ha a saját nyűgöddel árasztod el őket, mert nem biztos, hogy abból a célból van együtt a társaság, hanem lehet, hogy csak azért, hogy jól érezzék magukat iszogatás közben. Ilyenkor elég kényelmetlen, ha valaki elkezd elborult arccal a saját bajairól beszélni.

Inkább keress valami barátot, akivel lehet mély témákról beszélni, és ha érzed, hogy nyitott a dologra, és megbízható, akkor neki mondd el.

"Én manapság azt látom, hogy az emberek a barátságnak csak a könnyű, pozitív oldalát akarják kiélvezni."

Kövezzetek meg, de én pont ilyen vagyok. Minden nap döglök 10 órát a melóban, pörögni kell, hajtani, vannak nehéz időszakok is. Vagy este és hétvégén döglök egyedül. Ha már találkozok valakivel, akkor nem szeretek a negatív dolgokról beszélni. Negatív dolgok amúgy is érnek egész nap, folyamatosan, legalább a baráti társaság ne erről szóljon.

És sajnos sok embert is ismertem, akik konkrétan lelki szemetesládaként használtak. HA csak köszöntem, szinte látszott rajtuk, hogy na végre panaszkodhatnak, jött az áradat ezerrel. Mellette azt látom hogy másoknak újságolja milyen boldog, milyen jó az élet...engem meg konkrétan lelki szemetesládának, vagy leginkább lelki wc-nek használ.

Ez a depressziós téma is nehéz ügy, mert a többség ha tényleg beteg is, akkor is szinte fürdik az állapotában, ahelyett hogy próbálna bármit is változtatni. Ráadásul nem az a céljuk hogy ők boldogabbak legyenek, hanem az, hogy a másik kedvét is elrontsák.