Miért negatív dolog azaz emberek szemében hogy ha valaki mindig az élet könnyű oldalát ragadja meg?

Engem az nem zavar, ha valaki örököl vagy mondjuk tehetséges valamiben és ezért gyorsabban jön a siker. (Biztos nekem is volt ilyen csak az embernek a sajátja sosem olyan feltűnő.)

Ha viszont valaki úgy választja a könnyebb utat, hogy nem dolgozik meg valamiért, de közben siránkozik, hogy neki miért nincs olyanja, az szerintem negatív.

Valahol érthető hogy az emberek irigységet éreznek, ha a másiknak olyan van, ami nekik nincs vagy soha nem is lesz.

Én is volt már hogy elgondolkoztam az életem értelmén, mikor a 10 ezres tescos biciklimmel a pirosnál állva láttam egy kb 18 éves kiscsajt egy vadonatúj Porsche-t vezetni, úgy hogy még váltani sem tudott rendesen. Vagy csak elgondolkodtam, hogy egy saját lakáshoz, jó autóhoz éveket kell dolgoznom, más meg megkapja fiatalon kvázi ingyen, és máris hatalmas előnye van az életben.

És nem azt mondom, hogy az "élet nehéz oldalát" de tény hogy hatalmas előnyben van, aki ezeket a "könnyítéseket" megkapja az élettől.

Ettől függetlenül mindenkinek a maga lehetőségeit kell keresni és nem a másikat fikázni.

Én valahogy elismerem/tisztelem azokat,akik képesek a nehézségek ellenére is heléytállni. Mert gondolj bele,mi elismerni való van azon ha minden az öledbe hullik?

Valamint én magamon azt tapasztalom,hogy a kemény munkával szerzett jutalom boldogabbá tesz,mert ott van benne,hogy "Igen,képes voltam rá!" És lehet ez nehezebb,de elégedettebb is vagyok :D Nem a szenvedést élvezem,hanem a munkám gyümölcsét :)

2 fő embertípust láttam eddig ilyen kategóriában:

- A tipikus irigy: Ő nem ért el semmi komolyat, de sokat küzdött érte. Megértem, mert tényleg rossz érzés lehet, hogy többet csinált a másiknál és szenvedett, de negyedét sem kapta. Frusztráló lehet.

- A versenyzők: Imádják a kihívásokat és nem értik, ha valaki nem. Számukra az élet egyik alappillére és nem tudják feldolgozni, ha valaki máshogy gondolkozik a dologról.

Én megértem, ha valaki kihasználja a lehetőségit. Pl. a szüleinek könyvcége van és kiadatják a gyerek regényét. Logikus, hogy a többség így csinálja. De azért belegondolva szomorú, hogy sok akár mérföldekkel jobb író soha nem lesz felfedezve, mert rossz helyen él vagy a kiadónál valaki figyelmetlen és kidobja az írását a kukába.