Kiközösített kövér gyerek voltam. Elmenjek oszt. Találkozóra?

Én kiközösített sovány gyerek voltam és egyetlen osztálytalálkozón sem voltam. Fb-n sem ismerősöm egyik sem, nem vagyok rájuk kíváncsi. A többség abban a kisvárosban maradt, ahová suliba jártunk, ismerős vagy szülő révén be vannak nyomva valahová dolgozni, mások meg közmunkán tolják. Régebben biztatott anyám, hogy csakazértis menjek el megmutatni, hogy belőlem "lett valami" de nekem ez nem okozna örömet. Na meg felesleges idő- és energiapazarlásnak érezném olyanok között tölteni x időt, akik éveken át csak megaláztak.

Ha bántottak, akkor én nem mennék a helyedben. Töltsd azt az időt inkább olyanokkal, akiket szeretsz.

Szerintem is egy hülyeség elmenni csak azért hogy megmutassa az ember vagy elmondja hogy lett belőle valaki.

Általában az ilyen találkozón úgyis mindenki össze vissza fényezi magát, ki hol igazgató az úgyis kamu.

Nekem most kezdték szervezgetni az osztálytalálkozót, hát a gyomrom összeszorult azonnal és első gondolatom az volt hogyan közöljem hogy pont leszarom az egészet. Elmenni pont annyi kedvem van, mint megnézni az esti Barátok közt epizódot...semennyi.

Igazából az ugrott be, hogy ha nem megyek el, akkor úgyis csak az jut eszükbe hogy "na ez még mindig lúzer". De összességében meg pont leszarom mit gondolnak számomra idegen emberek rólam úgy hogy 10 éve nem találkoztunk :D

Ráadásul elég sok kellemetlen percem volt, gúnyoltak, kiközösítettek, utáltam oda járni. Akkor miről beszélgessek velük? Hogy milyen remek érzés volt minden napos szívatásokban felnőni?

Egyrészt, valahol attól is félek, hogy ha elmegyek, akkor megint előjön a falkaszellem, és én leszek a "lúzer", aztán lesz egy kellemetlen estém olyan emberekkel akikkel amúgy sem akartam találkozni.

Másrészt ha nem lúzer leszek, akkor meg mi a halál f..szát jópofizzunk egymásnak? Totális mértékben leszarom kivel mi lett, a megdöglene valamelyikük, az sem mozgatna meg.

Miről beszélgessek velük? Igazából nincs extra jó életem, elcsúsztam az egyetemmel, nincs csajom, házam, autóm, nem érzem azt hogy hú de sínen lenne az életem, így meg mit mutogassak?

Menjek oda és hozzam fel a régi sérelmeimet? Minek? Abból csak az jön le, hogy nem tudtam továbblépni. Pedig amennyire tudtam továbbléptem és leszarom a múltat.

Amúgy az osztályom 3 részre osztható:

1. Haverok voltak...na ők azok akik a ballagás napja után többet hozzám se szóltak, 10 éve konkrétan egyikükkel sem beszéltem.

2. Ellenségek...rosszban voltunk, úgy is váltunk el, akkor miért érdekelnének?

3. Semlegesek...azok az emberek akikkel 3 szót sem váltottunk, és nem ismerném meg az utcán.

Egyik sem az a kategória amelyik érdekelne.

Szerintem a több kommunikáció rendbehozhat fájó sebeket.

Adj egy esélyt nekik, hogy elnézést kérjenek a primitívségükért.

Ha csalódást okoznak megint, legközelebb már nyugodt szívvel lazulhatsz otthon, elmerengve tapló létükön.