Ennyire nehéz ismerkedni?

Sokan elvannak a maguk baráti körével, nem képesek más embereket befogadni.

Vannak, akik "félnek" ismerkedni, nehogy olyanokkal találkozzanak, akikkel eddig (negatív tapasztalatok).

De sok olyan is van, mint én, aki szimplán csak elvan magával, magányos típus.

Az!

Az emberek nem nyitnak es felnek az ujtol, szocialis fobiaval birnak. Nehez adott barati korbe bekerulni,.de en ritkan jarok el. Azt tapasztalom hogy valaki csak akkor lehet nepszeru, ha hetente ejszakazik, iszik es rengeteg penzt kolt bulikara. Ha csak ossze akarsz jonni valakivel dumalni, logni az tul unalmas, gaz...

Ha elmegyek egy helyre vagy programra, akkor azt azért teszem, mert érdekel a hely/program. Ha egy kocsmában a barátaim csocsóznak, én meg a cuccokra vigyázok, és odajön egy forma, hogy "na beszélgessünk", attól a falra tudok mászni. A barátaimmal mentem szórakozni, nem akarom bevonni a társaságba, nem azért jöttem. Ugyanez áll arra is, ha mondjuk egy koncerten jön oda valaki. Oda egyedül szoktam járni, azért hogy zenét hallgassak/énekeljek/bulizzak, nem azért, hogy kínosan mosolyogva bólogassak valakinek az egymenésére. És a legpocsékabb, amikor valaki egy háromórás vonatúton érzi azt, hogy most szereznie kell egy új barátot. És nem, nem zavarja, hogy zenét hallgatok fülhallgatóval...

A lista végtelen, és bocs, ha megbántottalak vele. De a legjobban szerintem a munkahelyen, tanfolyamon lehet ismerkedni, vagy már meglévő közös ismerősök által. Vannak szerencsés véletlenek, amikor találkozol egy olyan emberrel, aki szintén ismerkedne, az a testbeszédével, viselkedésével jelezni fogja a külvilág felé ezt a szándékát (meg alapból egyedül van). A többiek csak tolakodónak fognak tartani.