Ez nem normális?

Nekem is normális. Bár nem az időmet cseszem el a géppel, hanem vállalkozásomat építgetem, cikket írok, ami idővel meg fog térülni.

Amíg bnőm volt, kb semmire nem jutott időm, mert mindent számon kért rajtam, vagy programot talált ki meló utánra, amihez nekem semmi kedvem nem volt.

Pl értelmetlen és semmit mondó fecsegésre a haverjaival. Miért az? mert engem nem vitt előre, nem oldotta meg a problémámat, nem adott választ a kérdéseimre, föltettem egy egyszerű kérdést, akkor csak néztek rám nagyokat bambán.

Ezek után, most úgy vagyok, hogy nem kell senki aki belepofázik az életembe. Ha hajnali 3kor jut eszembe egy cikk, akkor felkelek és megírom. Ha szombat reggel fél 4kor, akkor meg akkor.

Nincs kedvem azt hallgatni, hogy "már megint a gép előtt ülsz", már megint azt a "sz&rt írod"... mondta ezt úgy, mintha pocsékolnám az időmet, tudva, hogy ez fontos számomra!

Két dologban lehet hiba:

Vagy nagyon kizsigereli az ilyen embereket a munka testileg-agyilag.

Vagy számítógépfüggők.

Ja és még lehet egy:sokat csalódtak és elegük van.

El kéne gondolkozni, hosszú távon tényleg megéri-e így élni?Nem túl sivár. lapos élet ez?Öreg korotokig csak ennyit akartok? A munka és a számítógép?Tényleg csak ennyi kell??

19 éve tartó barátságot tartok a két legjobb barátommal, és sosem vágtak egyszer sem, az életemet is rájuk merném bízni

a párom pedig a világ legcsodálatosabb embere, nála jobbat keresve sem találhatnék

nem baj, ha nem akarsz más embereket az életedbe, csak más életét ne keserítsd meg