Normális, hogy gyerekként egy nagyon aktív, társaságkedvelő, nagydumás, extrovertált ember voltam, de ahogy idősödöm úgy lesz egyre kevesebb barátom, introvertált, magamba forduló lettem?

A páromon kívül még egy barátom van és ha nem velük vagyok, akkor otthon ülök. Valahogy olyan érzésem van, hogy vágyom, hogy úgy éljek, mint régen, de egyszerűen már nem tudok úgy viszonyulni az emberekhez. Zavarba vagyok idegenek közelében, nehezen építek kapcsolatot velük. Régen ennek szöges ellentéte voltam.