Az extroveltáltak miért nem veszik figyelembe, hogy vannak introvertáltak is, akik nem olyanok mint ők?

Sajnos tudom miről beszélsz. Úgy alakult,hogy a baráti körömbe extrovertált emberkék vannak és folyton megkapom tőlük,hogy nem vagyok elég laza, de én nem tudok lazább lenni és nem is biztos ,hogy akarok.

Szerintem az a baj,hogy ők vannak többen így az ő viselkedésük a 'normális' ,nem is gondolják,hogy változtatni kéne rajta...mi meg furák vagyunk és antiszociálisak bla bla.

Egyébként szerintem kicsit lesarkítás, amit írtok az extrovertáltakról és az introvertáltaktól. Én már találkoztam olyan extrovertált személyiséggel, aki teljesen rendes, másokra odafigyelő, empatikus személyiség volt. És találkoztam már olyan introvertálttal is, aki viszont teljesen magának való, unszimpatikus személyiség volt. Persze általánosságban igazatok van, de nem minden emberre igaz ez a lesarkítás, amit írtok.

Egyrészt, az extrovertáltság-introvertáltság az nem egyértelmű. Van olyan ember, aki az iskolában csendes, magába forduló, otthon meg teszi az agyát, kiabál, mozog, le sem lehet állítani. Van, aki meg pont fordítva. Van, aki a barátai körében kezd el extrovertált lenni, a barátai nélkül pedig teljesen visszafogott stb... Minden embernél más ez, és igazából azt lehet mondani, hogy ez az extrovertáltság-introvertáltság egy skála, mondjuk 1-10-ig, és van, akinél ez 1, van akinél 3, van, akinél 7 stb... Ezzel azt akarom mondani, hogy nem minden introvertált ember egyforma, de nem minden extrovertált sem ugyanolyan!

Egyébként ez az introvertáltság-extrovertáltság velünk született tulajdonságok, tehát, ha valaki olyan személyiség, hogy csendes, magába fordul, elvan egyedül vagy a könyveivel stb. - azon nem lehet változtatni. Tényleg rossz az, ha ezt rá akarják tukmálni azok, akik nem ilyenek. Tehát tényleg többször bántják a rámenős emberek a csendes embereket, és szerintem is inkább a csendes emberek a komolyabbak és mélyebben érzőek, nem ezt vitatom, csak sztem a kép árnyaltabb...

Egyébként a szociális készségeket, mint a kommunikációs készség, empátia, tolerencia stb. minden gyereknél kb. a serdülőkorig lehet fejleszteni (azután is lehet, csak nehezebben). Ezek egyáltalán nem velünk született tulajdonságok, nincsen kőbe vésve, hogy valaki "csak szemét lehet", a környezet, neveltetés, műveltség és persze az iskola nagyon erősen befolyásolja ezeket. Így elvileg megfelelő pedagógiai munkával extrovertált gyerekekből is nagyon jó empatikus, toleráns gyerekeket lehetne nevelni. A magyar oktatás hiányosságait tükrözi végül is azt, amit leírtatok...