Miért unok mindent?

Nemrégen lettem figyelmes arra, hogy már mindentunok ami csak körülvesz. Nincs mivel lekössem magam. A szüleimmel nem szeretek lenni, mert ők csak kritizálnak, barátaim nincsenek, legalább is olyanok akikkel jól elvagyok, ha van is egy, azzal is csak hetente egyszer találkozhatok iskolán kívül. A szüleim viszont mindentől óvnak mint a porcelán babát, még ahoz is azt kell mondanom hogy a suliba megyek vissza pakolni, hogy el tudjak lépni osztálytársaimhoz egy közös... "korrepetálásra" (nevezzük így. Most pl a matek anyagot vettük át). A videójátékokat mind meguntam, mivel túl... Unalmasak nekem. Nincs bennük olyan amire azt mondom hogy "Azta *****! Ez mekkora játék már!"... Filmekben nagyon válogatós vagyok, és kevés van amit meg is nézek úgy hogy nem kezdek el közben facebookozni. De még facebookon se történik semmi... Egy valaki ír rám, attól is megkaptam hogy "milyen jó" velem beszélni (nem tudom akkor minek ír rám). Sajnos nem vagyok az a mozgékony, bulis, és dilis típus. Így meg elég nehéz barátokat szereznem. Zenélni nem tudok megtanulni, mert online nincs se türelmem, se kitartásom, se elég akaratom, se tippem hogy honnan tanuljak, továbbá büszkeségből... Van egy barátom akihez nyáron megyek, aki ilyen zenemániás. Mondta hogy tanuljak netről, vagy ő tanít. De nem akarom egyiket se csinálni, mert hogy is mondjam... A büszkeségem nem engedi hogy bármiféle segítséget elfogadjak tőle ilyen téren... Lehet azért mert neki ez az élete... A szüleim meg még az 500 FT-os tanárra is azt mondják nem... Pedig én is pontosan tudom hogy megengedhetnék maguknak. Sportolni meg olvasni egyaránt nem szeretek... Egyáltalán még hobbim sincs. Csak arra tudok gondolni, hogy mit kezdjek az életemmel... Mihez fogjak hozzá. Nem érzem semmiben hogy lenne hozzá érzékem. Nem akarok művész lenni... Csak valamit amivel jól érzem magam. Ami megy is. De napról napra oda jutok, hogy az én életemnek nincs is konkrét célja, és értelme. A barátnőm az egyetlen akivel el tudok beszélgetni, dehát... Nem igen engedik fel semmilyen közösségi portálra, és mint mondtam hetente 1x mehetek el valakihez... Azért is könyörögnöm kell. Dióhélyban nem tudom mit tegyek. A főbb kérdés az lenne, hogy hogy kezdjek neki a dolgoknak? Hogy találjam meg azt, amit szeretek is csinálni... És nem is unom meg magam? Hogy leljek rá arra, ami menne is nekem?