Normális, hogy mindent unok?

16 éves fiú vagyok és ahogy írtam unok mindent és "leláncolva" érzem magam. Semmi nem történik velem. Hiába vannak barátaim, egyszerűen szinte semmittevésben telnek a napjaim. Azt várom csak, hogy betöltsem a 18-at és elkezdjem építeni az "álmom". Nincs kedvem egyetemre menni sem, mert időpocsékolásnak tartom. A szak ami szóba jöhetne az is 3 év. Most 22 éves koromig éreznem kell még ugyan ezt? Tisztában vagyok azzal, hogy fontos a tanulás de egyszerűen nekem borzalmas, hogy ilyen monoton dolgot kell csinálnom. Vagy ez csak ilyen normális kamaszkori dolog? Nem vagyok depressziós vagy ilyesmi. Lehet, hogy kicsit rosszul fejtettem ki magam, de nagyjából szerintem érthető.