Veletek előfordult már, hogy nyilvános helyen sírnotok kellett? Mit csináltok ilyenkor?

Sírtunk

A nyugatinal kirakott az exem. Es kozolte tobbet nem akar talalkozni. Utana elhajtott. Sirogorcsot kaptam a fal fele fordultam. Mindenki nezett de nem erdekelt. Volt nalam egy napszemuveg. Felvettem. Par perc utan rendbe tettem magam es mentem tovabb.

Mivel nem szoktam színészkedni, ha sírnom kell, nyilván okom van rá, akkor sírok. Olyankor pont nem érdekel, hogy ki vagy mi van körülöttem. Ha próbálom visszatartani, mert épp beszélek valakivel, sokkal rosszabb lesz, olyankor utána nem tudom abbahagyni se.

Egyáltalán nem érdekel ki mit gondol,vagy néznek stb .... :D Nekem a férjem külföldön dolgozik ,busszal szokott utazni ,elkísérjük a lányommal van mikor az állomásig ,van mikor csak a metróig ... nálam rendszeresen eltörik a mécses a búcsú pillanatában ,érvényes ez akkor is mikor mi utazunk ki hozzá és ő kísér ki minket ..tehát utazunk vissza .

Sírtam. Közben próbáltam keresni egy mosdót, ahol hideg vízzel megmoshatom az arcomat, szememet, mert a szétfolyó szempillaspirál csípte a szemem.

En rengetegszer sirtam villamoson,metron,vonaton stb..persze nem hiszterikus zokogas de erosen es feltunoen konnyeztem.tobbseg lesz*ta,paran szanakozo,sajnalo pillantasokat vetettek ram. Ennyi :)

Sírtam, nem érdekelt, mit szólnak hozzá mások.

Sírta, és a kutya sem törődött velem.

igen,de nem sírtam.próbálok olyankor másra gondolni ,elterelni a figyelmemet.

Elnézést kértem attól, akit megzavartam a sírásommal. :)