Jobban megéri csendesebbnek, simulékonyabbnak leni, mint kifejteni a véleményed, hogy jobban elfogadjanak az emberek?

Példádra:

A kollégával értek egyet, en is szertek olyankor menni temetőbe, és igen, sanos van nagyon közeli barátom, és hozzátartozőm is ott.

Máskor ha lehet kihagyom a tememtőt, de ilyenkor nagyon közel érzem magamhoz az elhunyt szeretteimet, és ténylge gyönyörű a temető. És nagyon átjön az érzés, hogy aki ott van mindenki a szeretteire gondol. Nagyon furcsán jó hangulatba kerülök tőle, a szomorúsága ellenére is.

Tudom, hogy nem ez volt a lényeg, csak azert írtam le,mhogy értsd a másik álláspontot.

A kolléga volt h..lye hogy a veleménykülönbségen felhúzta magát..

Szerintem aki simulékony, és úgymond csendesebb, az általában nem őszinte, mármint a simulékony, aki sosem mondja el a véleményét.

Azokat az embereket "megeszik" reggelire..

A arany középút kell.

Tudni kell, mikor nem kell szőlni..vagy inkább kinek tök felesleges.

Nem szoktam magamban tartani, nyílt lapokkal játszom, ezt inkább. Értékelik, én azt tapasztaltam.

De én megértem a masik állaspontjat is..

Példádnál:

Nem azt mondanám támadőlag, hogy ha nekedis ott lenne az apád... Stb... / tehát te h..lye vagy és nem tapasztaltad csak azért gondolod így) hanem azt mondanám, hogy én nem érzem így, mert nekem ott a szerettem, és azt juttatja eszembe, hogy elvesztettem. ...

Érzed a különbséget?

A vélemy nyílvánítánításnak nem kell támadásnak lennie, te azt tetted.. Ő pedig megint nem jól reagált, mert nem vette le, hogy te a fájdalmad miatt támadtál( gondolom én)

Én válaszom ebben az esetben a fenn írtak lettek volna, vagy ha tényleg nincs szerencsémre szerettem tt( addig is szerettem egyébként ilyenkor a tememtőt) akkor azt, hogy szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben, ezért még szeretem gyertyásan... Ennyi..

Teht nem kell aimulékonynak lenni, meg lehet mondani a vélemyényünker, de annak is megvan a módja, hogy ne támadás legyen, hanem véleménynyílvánítás...

Attól még, hogy van az embernek véleménye (ez jó dolog!), nem kell SZERINTEM! mindig, minden élethelyzetben öncélúan hangoztatni azt, főleg nem úgy, hogy - akár burkoltan - kritika legyen mindenkivel szemben, aki másképp gondolkodik.

Az, hogy véleményed van, nem összeférhetetlen a mások véleménye felé való nyitottsággal, és elfogadással. A temetővel kapcsolatos szurkáló megjegyzésed amúgy nem a vélemény-kifejtés kategóriájába tartozik a meglátásom szerint, hanem kifejezetten sértő. Vélemény az lett volna, ha azt mondod: Én nem szeretek temetőbe menni, engem rossz érzéssel tölt el. Ugyanazt mondod, de nem szólod le, és nem bántod meg a másikat vele... ég és föld a különbség. Szóval igen, ebben a helyzetben maradtál volna inkább csendben.

Én is elég határozott embernek tartom magam, de nem traktálom úton-útfélen a véleményemet. Ha kérdezik, elmondom. Azt is, ha nem értek egyet az illetővel - de igyekszem a legkevésbé sem bántóan tenni ezt. És saját véleményként mondom, magamra vonatkoztatva, nem pedig általános kinyilatkoztatásként.

Egy valamit ne felejts el. Nem kell mindig elmondani a véleményedet. Ismered azt a mondást, hogy a vélemény olyan mint a segglyuk? Mindenkinek van de senki sem kíváncsi a másikéra.

Ha kérdeznek esetleg elmondhatod a negatív véleményed a dologról, de azért egy hétköznapi mondatra, hogy "milyen szép a temető" kár azt mondani, hogy "temető turista..." Egyrészt mert neki ez roppantul bántó tud lenni (lehet én is magamra vettem volna, pedig nem vagyok sértődékeny) másrészt, most,hogy ezt megmondtad Neki sz..rul esett, neked sz...rul esett,hogy ő megbántódott. Akkor megérte kimondani? Nem

Tudni kell, mikor éri meg kifejteni a véleményed és mikor hagyhatod rá az illetőre.

Ilyen piti dolgokban egyáltalán nem éri meg magadra haragítani az embereket, mert hosszabb távon csak neked lesz rossz.