Kétségbeesett vagyook. Segítenétek!?

6-os ez nem igaz, hogy csak elit gimiből lehet orvosira menni...

Kérdező, ha tényleg érzékenyebb vagy, akkor jó ötlet lehet a suliváltás, főleg ha ekkora tirpákok mind az osztálytársaid, mind az osztályfőnököd.

Szóval annyit tudunk mondani összességében, hogy gyerekként, gimiből nézve sokkal kevesebb lehetőség látszik annak, mint ami a valóságban van. Én ha visszamehetnék, több hangsúlyt fektetnék a jó élményekre, mint az iskola erősségére, mert felnőttként már látom, hogy messze nem igaz, hogy feltétel bizonyos dolgokhoz pont az a suli.

De hogy ha azt nézed, hogy szedsz gyógyszereket, és a közeg egyáltalán nem abba az irányba visz, hogy ebből a betegségből javulj, hanem ront is még rajta, akkor már látni, hogy nem éri meg. Sőt, én így, ebben a suliban, osztályban cakklipakli veszélyeztetve látom, hogy lesz elég erőnléted, lelki muníciód érettségizni, OKTV-zni, felvételizni még 13 hónap múlva is, ha már 3-4 hónap után így le vagy harcolva attól, ami ott megy.

Kedves kérdező, ebből az áldatlan állapotból bárhogyan is, ki kell emelkedned. Végigolvastam a válaszokat, sok jó dolgot írtak. Iskola váltás, vagy gyógyszerek segíthetnek, de csak ideiglenesen. A bajok gyökerei megmaradnak mindaddig míg te egy helyes öntudatra, önbizalomra, ön-becslésre szert teszel.

Gondolatink, érzelmeink, véleményeink, stb. úgy vesznek körül bennünket, mintha sötét felhők lennének, hosszú, horgokkal teli nyúlványokkal. Embertársaink érzik ezt, és nem lehet elkerülni hogy 'beleakadjon' valaki, akkor jönnek a megjegyzések, beszólások, stb. Egy helyes öntudattal, önbizalommal ezek a 'sötét felhők' feloszlanak.

Vedd tudomásul, hogy te Isten tökéletes ötlete vagy Önmagáról, az Isten egyszülött Fia/Leánya, semmivel se kevesebb. Váljon ez a tudat egy élménnyé benned, ez megvéd téged nem csak eféle támadások ellen kívülről, hanem megóv attól, hogy te bántalmazz másokat. Ha ez sikerül, akkor magasra kiemelkedsz azok fölé akik ilyen gonoszan bánnak veled.

Hasonló, csak éppen még rosszabb negatív élményben volt nekem is részem. Most tudom, hogy a kiút az önismeret, a helyes öntudat, egy reális önbizalom (nem elbizakodottság!). Ami megtörtént nem lehet visszafordítani, egy ilyen negatív élmény elkíséri az ember az élete végéig, és bizonyos mértékben meghatározó további életére, viselkedésére, tetteire is.

Nekem sikerült kinőni belőle, annyira hogy már régóta semmi bajom másokkal, megbecsülésnek, tisztelnek örvendek, de elfelejteni máig nem nem tudok. Néha mikor eszembe jutnak az események, még mindig a gyűlölet ellen kell küzdenem amit akkor belém ültettek...