Mi miatt lesz egy ember befelé forduló, magányos, zárkózott?

Én zárkózott, testileg nem épp szuper kinézettel születtem, ezért nem mondhatná senki rólam, hogy "jó géneket hoztam" a világba. (vörös haj, szeplős arc, pufi (nem férfias arc), golyó test)

Ezzel amikor megbarátkoztam, és elfogadtam, sőt kihasználtam, akkor teljesen megfordult az egész, és mostanra már nincs olyan ember, akivel ne beszélnék teljesen közvetlenül. Vad idegen, büdös csöves, vagy bárki más...

Zárkózott voltam, mostanra meg "pofázok mindenkinek". f24

Vannak olyan emberek, akikbe konkrétan belenevelik azt, hogy ők nem érnek semmit, hogy bármit is tesznek, ők szerencsétlenek és rettentően nagy befolyással bír az ember életében.

És vannak olyanok, akiket támogatnak, de mégis folyamatos kudarcok érik, túl sokat csalódott. Általában a negatív tapasztalatok váltanak ki egyfajta félelmet az emberből. És ha nem is a kudarctól fél valaki, talán magától a megpróbáltatásoktól és a lehetőségektől.

Az ember ösztönösen kezd magába zárkózni és ekkor alakul ki az önbizalom hiány. Ebből következik, hogy nem rendelkezik már ilyenkorra egészséges önképpel és a személyisége eltorzul. A negatív sérelmekre összpontosít, nem tud továbblépni és ez szinte felőrli őt. A befelé fordultság és az, hogy nem mer nyitni a világ felé a folytonos kudarcok következtében, teszi őt magányossá. Elhanyagolja a barátait, belefullad az önsajnálatba vagy éppen próbálnak neki segíteni, de beleunnak.

A másik véglet, amikor egy ember másképp látja a világot, mint a környezete. Más hozzáállás, más elméletek, más elképzelések. Ez a világ pedig nem tolerálja a másságot. Ha valaki más, az elfogadhatatlan. Nehezen értik meg és elnyomják őt. Ettől lesz egy ember magányos. És sokszor az egyedüllét, a szeretethiány, a vágyakozás megváltoztatja a személyiséget.

Szóval egyik a másikból következik.

Ez persze csak az én elméletem. :) Biztos vannak jobb ötletek is.

Mert külső megfelelésből nyerik az boldogságukat (sikert?).

"Ha más megdicsérne, akkor jobb kedvem lenne.*"

Amikor az ember a saját dolgaiból nyer örömet, akkor nem érdekli a másik véleménye (nem csak látszólag mondja, hogy nem érdekli, hanem tényleg nem is törődik vele!!!)

Ehhez kell egy egészséges önismeret (miben vagyok jó, és miben szar), majd a szar dolgokat igyekezni "fejleszteni" (nullára hozni), a jó dolgokból meg erőt nyerni, és nem a külvilágra fogni, vagy a külvilágból várni a "potya galambot".

Ez a befordulások oka az én szemszögemből...