Miért vagyok visszahúzódós, félős, teljesen magába forduló ember, és tehetek ellene valamit?

Mindezek ellenére vannak barátaim, de csak a tipikus felszínes iskolai barátságok. Semmi bizalmas dolgot nem mondok el nekik, így is eléggé lenéznek néha, és semmibe vesznek. Földrajz faktot vettem fel, és ezen csámcsognak már 2 éve, hogy milyen hülye vagyok, hogy ezt vettem fel (biológia-kémia mellett), semmi értelme sincs, biztos csak szerelmes vagyok a tanárba. Elég, ha annyit mondok, hogy földrajz, már jönnek a lehülyézések, stb. Rühellem, amikor ráadásul hangosan, több ember előtt mondják ezt ki, hogy XY szerelmes YX-ba. Attól még, hogy szerintem rendes tanár, és jól tanít, akkor az még nem egyenlő azzal, hogy szerelmes vagyok belé, ennyi erővel a fél tanári karba vagyok szerelmes. Persze csak néha ilyenek, de egy héten minimum egyszer előfordul az ilyen, és nagyon tud bántani, hiába mondom az igazamat, persze feleannyira 'keményen' mint ők. Most is itt volt/van az őszi szünet, csináltak pár programot (koktélozás, kajálás étteremben, diszkó), amik közül egyikre se mentem el, mert semmi kedvem nem volt velük tölteni ezt a szünetet, így is elég sok időt töltünk együtt az iskolában is, bőven elég. Persze van 1-2 értelmes barátnőm közöttük, de kezdenek kicsit a többire hasonlítani.. Az osztály többi részével pedig semennyire sem barátkozom, alapból elég klikkes az osztály, pedig már harmadikosok vagyunk. Csak olyanok állnak szóba velem, akiket el kell kísérni valahova, vagy a házi kellene, szóval ilyesmik. Egyetlen egy olyan ember sincs, akivel igazi barátságban lehetnék. Jó igen tudom, hogy az iskola az arra való, hogy tanuljunk, tanulok is. Szóval a szünetben kb. egyemberes tevékenységeket folytattam, már az első hétvégén megtanultam mindent, filmeket, sorozatokat néztem, olvastam, takarítottam, elkezdtem zumbázni is, meg futottam, amit mindig szoktam. Vásárolni-nézelődni is voltam, bár egy csomó helyre elakartam menni, de mégse mentem el, nem tudom miért. Mindig délelőtt szoktam elindulni, máskor nem tudok valamiért, és akkor felkelés után elfog valami, és aztán már el sem indulok sehova. Pedig amúgy simán elindulok egyedül bárhová, de néhanapján meg egyáltalán nem merek. Mással pedig nem is szeretek vásárolni, csakis egyedül. Néha anyám is velem jön, ha úgy tartja a kedve, de aztán valamivel mindig felidegesítjük a másikat.. Bár anyám velem szemben egyébként sem tűrőképes, a legapróbb, felesleges dolgok miatt tud fél órás üvöltözős leszidásokat előadni, persze, ha a húgom csinál valami rosszat, rá egy szava sincs. Pedig a tesóm sem egy áldott lélek, elég nagy önbizalommal, meg szájjal lett megáldva, szóval nem enyhén van elszállva magától. Valamint imádja, amikor felidegesíthet, minden egyes nap előfordul valami, pedig már megszokhattam volna. És ezek után persze én vagyok a befordulós hülye, hát inkább leszek egyedül a szobámban, minthogy velük legyek, és 10 perc után agybajt kapjak. Apukám szerencsére nem ilyen, bár ő nem él velünk, mert elváltak pár éve, csak a város másik végén él. Manapság olyanokat mondott nekem, hogy majd jövőre teljesen más munkája lesz, sokkal gazdagabb lesz (sajnos most nem valami sokat hozó állása van), bár ő mindig is ilyen ígérgetős típus volt, így nem várok semmi változást ez ügyben sem, viszont kicsit tényleg ijesztő volt, ahogy elmondta ezeket. Gondolkoztam néha azon, hogy odaköltözök, de viszont így is már csak 1-2 év van, és itt az egyetem, és biztos, hogy jó messzire fogok menni, csak még nem tudom, hogy hova. A földrajz szakok is érdekelnek, de az orvosi, de a mérnöki szakmák pl. élelmiszer, vagy vegyész szakok is érdekelnek.

Itt neten legalább találtam pár barátot, és kicsit nem értem, hogy a valóságban miért nem. Jó, nem vagyok egy barátkozós típus, de amilyen emberek körülvesznek, és ahogy bánnak velem.. Ezek ellenére is én mindig segítek másoknak, veszem valamibe őket, nem ócsárlok senkit, és (sajnos) soha, semmiért se tudok megharagudni, csak ilyen 2 perces sértődéseim vannak. Külsőleg sem vagyok csúnya, még szerintem sem, normális magasságom van, és testsúlyom, nem nyomok magamra egy tonna sminket, csak alapozót használok, mert karikásak a szemeim, és néha van pár pattanásom is, és az öltözködésemben sincs semmi kifogásolnivaló, egyszerű, letisztult, nem vagyok hivalkodó, feltűnő típus.

Nagyon örülnék, ha tudnátok valami tanácsot adni ez ügyben, nagyon megköszönném, nagyon szeretnék nyíltabb lenni, és rendes ismerősöket szerezni, és bízni másokban, számítani másokra is, nem csak mindig magamra!

Egy szomorú 18 éves lány