14hós kislányom fél órát, órát is eljátszik egyedül. Ismerős azt mondta, ne hagyjam, mert befelé forduló, magányos ember lesz. Mit gondoltok erről?

Aki ezt mondta az épületes marha volt.

A kicsik idővel önálóan kezdik el felfedezni a környezetünket, és fejlődésük hatalmas lépcsője az önálló játék, ismerkedés, ügyeskedés szakasza.

Hagyd nyugodtan játszani, csak ülj le és csodáld ahogy napról-napra hogyan ügyesedik és mennyire bájosak a kicsik saját maguk által kreált "játszanivalóval " Mert ők még egy darab újsággal, üres dobozokkal, cipőkkel, ásványvizes palackokkal....stb képesek édesen eljátszani.

De örülnék neki, ha a kisfiam ilyen lenne.... de nem, ő 5 percig nincs el egyedül. :(

Hagyd nyugodtan játszani. A gyerekek saját magukat is képesek fejleszteni, és te biztosan nem egész nap hagyod magára. (B)

Erről azt gondolom, hogy az ismerősöd egy féltékeny, irigy ember, akinek a saját gyereke egy percre se foglalta el magát és ezért neked se legyen jó, pláne a gyerekednek.

A gyerekeket meg KELL tanítani arra, hogy egyedül is feltalálják magukat és tudjanak egyedül is játszani. Ez a kreativitásuk fejlesztése is egyben.

Nekem egyik gyerekem BÁRMIVEL eljátszik, teljesen egyedül. Öröm nézni, ahogyan felfedezi a tárgyakat, az arcára van írva minden gondolata: rácsodálkozik, majd eltöpreng, jön egy ötlet, mit lehetne ezzel kezdeni, aztán azt kipróbálja, ha nem jön be, akkor tovább töpreng... Kész tanulmányt lehetne erről írni.

A másik gyerekem meg nem találja fel magát, unja, csapong, mindenhez hozzákezd, de 1 perc után elunja, továbbáll, másba kezd, de az se köti le... és így tovább.

Mindketten 14 hónaposak. Őt még tanítanom kell, hogy tárgyat nem csak felvenni és eldobni lehet, hanem EZER dolgot ki lehet vele próbálni bizony. EGYEDÜL.

Az én fiamról akkor mit mondana? 7hónapos volt, amikor 1,5órára letettem a szőnyegére, és egy hang nélkül elvolt minden nap. Magyarázott a játékoknak, csapkodta őket, felvette, megkóstolta, eldobta, utána kúszott, szétszedte a habtapit, "mesét olvasott" a könyvecskéjéből...

Ha odamentem hozzá, hogy na akkor anya is játszik eltört a mécses, és olyan keservesen sírt, hogy kimenekültem a világból...

Bevallom kicsit úgy éreztem magam, mint a büfé, mert majdnem csak enni keresett fel, vagy ha valami magasban lévő tárgyat akart megnézni, megszerezni.