Mi értelme van a netes magamutogatásnak és a lájkok várásának?

Nekem nincsenek olyan FB ismerőseim, akik „nem számítanak”, mert olyanokat be sem jelölök. Így van kb 50 ember. Egy tesóm kivételével rokonság, közeli barátok nincsenek köztük, mivel velük személyes a kapcsolattartás, vagy ha nekik küldök képet az privátban messengeren megy. Inkább családi barátok, néhány távolabbi kedves ismerős, munkatársak, akiket bírok.

Néha megosztok valami történést, ami számomra kedves vagy fontos és örülök, ha tőlük is látok valamit. Erre kitűnően használható a FB. Párkapcsolati, kutyás, kajás képeket még soha nem tettem fel, de nem zavar, ha más éppen azt szeretné megosztani. Nyilván 50 ember más, mint 1000. Arról, hogy lájkolja-e valaki, már nem is küld külön értesítést, ez nem lényeg. De gondolom a kérdés inkább a nagyüzemi posztolásokat ekézi.

13 Egyetértek, vannak az embernek olyan ismerősei, akikkel nincs már személyes kapcsolatban, de jó érzés látni, hogy merre kanyarog az útjuk (évfolyamtárs, ex-kolléga, régi jó szomszéd stb). Kölcsönösen megosztunk néha valamit (nem heti szinten), erre lett kitalálva a közösségi oldal.

Örülök, hogy nem kell őket végleg száműzni az életemből, megmaradhat egy kapocs.

Inkább az a vicc, hogy ma már aki tényleg csak erre használja, bőven 100 alatti, de csak aktív ismerőssel, az van kikiáltva kamuprofilnak.