Mi lehet a gond velem & az emberekkel?
Ezt egy nagyon őszinte kiborulásnak szánom, mert azt érzem, hogy évek óta gyűlik bennem, megoldást nem találok és ez nagyon zavar. Eddig még a leírásból nem derült ki, de az emberi kapcsolatokról van szó. Folyamatosan azt érzem, hogy mindig olyan közegbe kerülök, ahol nem találok magamhoz hasonló embereket. Életemben gyakornokként dolgoztam először és utoljára olyan csapatban, ahol megbecsültek, kedvesek voltak velem (mindenki mindenkivel), egy nagyon jó légkör alakult ki, kedveltek. Azóta folyamatosan olyan csapatokban találom magam, ahol átnéznek rajtam, bunkók a kollégák (tehát egy köszönés is luxus), klikkek vannak. Visszagondolva az egyetemre ott is kizárólag érdekkapcsolatok alakultak ki. Állítólag az egyetemen lehet a legkönnyebben ismerkedni, hát lehet én mozogtam nagyon rossz közegben, de nálunk a széthúzás ment csak és kizárólag, mindenki a saját pecsenyéjét sütögette. A korosztályommal kapcsolatban viszont nemcsak ezen a téren akadnak problémák, hanem a barátkozás/ismerkedés terén is. Azt érzem, hogy nem alakul ki kapocs közöttünk, nem nyitottak, ha én teszem meg az első lépést, akkor van, hogy vissza se követnek például, ami nyilván szívük joga, csak nem vadidegenként jelölöm be őket, hanem úgy, hogy van valami közös pont. A lassan negyed évszázados földi pályafutásom alatt egyetlen olyan közösség tagja sem voltam (gyakornoki időszakot kivéve), ahol ne ment volna az áskálódás, a kibeszélés és végső soron a széthúzás.
Valamilyen oknál fogva az idősebb korosztállyal (40) sokkal könnyebben szót értek, ők is jobban megbecsülnek, mert lehet jobban látják az értékeimet, nyitottabbak velem, befogadóbbak.
Annyit gondolkodtam már rajta, hogy miért van az, hogy az esetek 90%-ban olyan közegekbe sodor az élet, ahol nem találok magamhoz hasonlót? Lehet velem is van probléma, de szerintem manapság az emberekkel is. Nem vagyok egy beképzelt típus, alapvetően kedves vagyok és barátságos, meghatározott szintig toleráns, segítőkész és megbízható (ezt eddig minden csapatom megerősítette), nem tudom mi lehet a gond, ezért nem találom a megoldást se. Az biztos, hogy van olyan csapat, ahol maximálisan be tudtam illeszkedni és meg is szerettek, tehát ebből arra merek következtetni, hogy annyira kibírhatatlan nem lehetek.
Kérdésem, hogy más is érzett már hasonlóan és ha igen, akkor miben látja a probléma forrását?
Én ugyan ilyen vagyok mint te. Introveltált vagyok és nagyon nehezen találom meg a közös hangot másokkal.
Vagyis olyan szinten nincs meg a közös pont, hogy abból legyen egy barátság vagy egy jó munkahelyi közösség.
Nem tudom mi erre a megoldás, 34 vagyok de nem sikerül rájönnöm.
#5 vagyok
Akkor ne tedd !
Ha nem vagy nekik fontos akkor nincs értelme egyoldalúan küzdeni egy olyan dologért ami nekik nem számít.
Nem érzed úgy néha, hogy a problémáik egyáltalán nem érdekelnek mert te teljesen más fajta életet akarsz élni mint ők ?
Amiben mondjuk azok a gondok elő sem jönnek.
Nem értem ezt a mindenáron tartozni akarást valahová. Belőlem teljesen hiányzik a csapatszellem, csúnyábban, csordaszellem.
Válts perspektívát, ne akarj egy csapat része lenni, legyél egyén(iség). Bőven elég 1-2 emberrel jóba lenni, de az se kötelező, csak csináld a dolgod mindenhol.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!