Máshol is sokat beszélnek az emberek a háborúról?

19

És akkor mi van? Szarjuk össze magunkat? Vagy üljünk egy hokedlin, és várjuk a világvégét? Tehát ne egyek finomakat, ne lássam el normálisan a munkámat, ne nézzek meg egy színházi előadást, ne foglalkozzak a gyerekemmel, semmit se csináljak, mert úgyis háború lesz? Te jól vagy????

20# És mi van akkor, ha valamennyire felszínesen követem a híreket, de tudom függetleníteni azokat magamtól? Tehát nem hagyom, hogy különösebb hatást gyakoroljanak rám.

Nem hagyom, hogy érzelmileg felkavarjon. Én sem fogok agyvérzést kapni tőle nyilván, de valamennyire azért jó tisztában lenni a világ híreivel, hogy mi történik körülöttünk. Tájékozottnak lenni nem bűn.

Ennek az embernek a tájékozottság egyenlő a napi szinten háborús hírek bújásával.

Nem attól lesz valaki tájékozott, mert ezen szorong.

Én olyan helyen dolgozok, ahol nem a legbutább emberek fordulnak meg. Mégsem a háborúról társalgunk.

Miért, 26-os, te honnan beszélsz?

Ott harcolsz Kelet-Ukrajnában, és most éppen nem lőnek, ezért van időd gyakorizni?

Ugyanúgy te is többszáz km-re vagy a háborútól, csak te ilyen távolságból is rettegsz, rettegsz, rettegsz....

Amióta kitört a háború, azóta csak párszor volt ez téma nálunk a munkahelyen. Nem foglalkozunk vele.

Szomorú, ami történik, hogy az emberiség agyilag, még mindig ott tart, mint pl. 1000 évvel ezelőtt, hogy háború és háború, hogy nem lehet béke, mert az sokaknak nem érdeke. Viszont, mint mindig a média Félelemkeltő propagandát próbál az emberekre erőszakolni. Ha félsz, gyengül az immunrendszered, a gyenge immunrendszer pedig megbetegszik.

Én ettől távol tartom magam. Élem a mindennapjaimat és bízom benne, hogy több a békepárti ember a felsőbb körökben és nem lesz újabb világháború.

Nem fogok minden egyes nap rettegésben élni. Vannak terveim, céljaim.