Az normális, hogyha nem akarom/merem elmondani se a szüleimnek se a barátaimnak a problémáimat? Barátaim vannak, de úgy, hogy igazából én hallgatom őket, mert nekem "nincs" problémám. Többi lent...

Az osztályomat 7 éve ismerem és úgy érzem, hogy túl nagy váltás lenne, ha most elkezdenék magamról dumálni. Vagy hülyének néznének (mint mindig), vagy lesz@rnának, vagy nem érdekelné őket. És megpróbálom minden problémámat egyedül megoldani (már ami olyan) és nem szólni róla senkinek. Kicsit bezárkózott lettem mostanában, zenét hallgatok, olvasok vagy csak úgy gondolkodom.

Ja, azt elfelejtettem írni, hogy azért sem beszélek magamról mert egoista dolognak tartok, még olyan dolgokat mondani is, hogy rosszul vagyok, ez rosszul esett vagy éppen azt, hogy ez most jól esett.

Mit tegyek, hogy másképp gondolkodjak, vagy nyitottabb legyek?

Légyszíves rendes válaszokat adjatok.