Mi lenne a normális reakció arra ha egy ismerősöd állandó jelleggel csak panaszkodik és ha megoldást javasolsz a problémáira akkor leteremt, hogy megfolytod a segítségnyújtásoddal? Tényleg én vagyok a hibás?

Nekem van egy ismerősöm, aki rendszeresen kiborul, hogy a pasija egy idióta, és szakítani akar vele. Én először még komolyan vettem, tök sok energiát feccöltem a támogatásába, mert a pasi valóban egy gyökér és ott kéne hagyni a francba.

Aztán elmúlt.

Most már ha panaszkodik, hogy mennyire összevesztek, csak bólogatok, hogy ja, igen, igazad van, tényleg hülye, jajteszegény, de semmi plusz energia. Ha ő nem hajlandó változtatni, én mit kepesszek... Így össze se veszünk, de én se merülök ki. Ő meg talán még jól is érzi magát, mert hiperventillálhat.

Ne mondj neki megoldást, hanem CSAK kérdezz: Mi lenne jobb számodra ennél? Mit szeretnél elérni? Milyen lehetőségeid vannak a megoldásra? Mit tervezel ezek közül? Szerinted mikorra tudnád megoldani így a helyzetet? Stb.

Ez egy ennél sokkal bőségesebb eszköztárral rendelkező módszer amúgy, sokkal-sokkal több kérdést fel lehet tenni egy séma mentén és átbillenteni a másikat megoldás felé, anélkül, hogy direktben tanácsokat adnál. Kitartóan bombázhatod kérdésekkel, ha hagyja magát. Lényeg, hogy ne a Te megoldásodat akard neki megmondani, találja meg a sajátját, amit Te persze nem minősítesz. (Legfeljebb, ha tilos vagy ártalmas.)

#3-hoz annyit hozzátennék, hogy az illető megoldást így sem fog találni, mert nem is akar találni.

Ellenben a visszakérdezésektől kényelmetlenül fogja érezni magát, mert ahhoz, hogy választ adjon a megoldáson kellene gondolkoznia amit persze nem szeretne, így a kényelmetlenség elkerülése érdekében panaszkodni sem feltétlenül fog.

Nekem is volt ilyen személy az életemben, és ő sem értett az apróbb, majd rendesebb utalgatásokból. Amikor rendesen szembesítettem a helyzettel, rögtön támadásnak vette, és veszekedés kerekedett belőle, majd később ő keresett meg újra. Ezt eljátszottuk még párszor, aztán az utolsó alkalommal nem is bunkón, de nem is finomkodva elmondtam neki az egészet. Egy darabig láttam rajta, hogy próbál változni, de később újra belesüppedt ebbe, talán rosszabb is lett. (és szintén apró dolgokat nagyított fel többek közt)

Akkor már nagyon nem bírtam tovább, megszakítottam vele a kapcsolatot.

#3 ez tök jó megoldás, kár, hogy azok, akik ismernek, ezeket sose tették még fel, pedig nagyon jó lenne. Feszt a megoldáson agyalok, annyira, hogy kipihenni sem tudom magam nagyon régóta és a meleg miatt meg az alacsony vérnyomásom miatt sokat vagyok rosszul. És tudom, hogyha kipihenném végre magam meglátnám a fától az erdőt is. Csak sajna ebben a helyzetben nem tudok pihenni.

És így ismeretlenül is köszönöm ezeket a kérdések, jól esik, tudom, nem nekem szántad, de valamiért ezt a kérdést megnyitottam, semmi sem történik véletlenül.

#5 akkor legalább azt érezném, hogy nem a saját meglátását akarja minden áron letolni a torkomon. Főleg, hogy ismer is. És sose panaszkodom, csak elmondom, mi van, mert aki pl. nem is ismer meg se mondaná, hogy miben vagyok, kivéve a karikákat a szemem alatt. És azok, akik csak felületesen ismernek, mindig a vidám oldalam tudom hozni, mert ezt hozzák ki belőlem, nagyon sok ismerősöm van. Meg alapból kedves és mosolygós vagyok, bár csak azoknak, akiket jó ideje ismerek.

Szerintem ő egy energiavámpír és amikor ezt teszi veled, azzal ő feltöltődik, te meg mivel ennyire segítenél, kimerülsz. Szal az kéne, hogy ne vond bele magad.

Meg lehet még élvezi ezt a figyelmet.