Miért van az, hogy nincs egy normális barátom se?

Van az iskolában jónéhány barátnőm, de egyik sem igazi barát. Az fontos, hogy mindegyiküket az iskolában ismertem meg, azelőtt sosem találkoztunk.Nem lehet rájuk számítani, semmit sem vesznek komolyan, és ketten is folyton a fejemhez vágják, hogy én csak panaszkodni tudok nekik, amit nem igazán értek, mert csak ha kérdezik, hogy hogy vagyok csak akkor mondom el esetleg a problémámat, de kéretlenül sosem kezdek rá, sőt nem is nagyon szoktam megosztani velük a problémáim. Az egyikük már azt is mondta nekem, hogy én csak kihasználtam őt, meg, hogy lelki szemetesládának használtam. Ezt végképp nem értettem, hogy mire céloz, de bocsánatot kértem tőle. Volt olyan is, hogy megharagudott az egyik közös barátunkra, és akkor megkért rá, hogy ha ő nem, akkor én se beszélgessek vele, aztán másnap meg én ezt be is tartottam, de ő mégis beszélgetett vele, és amikor ezt kérdőre vontam, akkor azt mondta, hogy nem gondolta komolyan. És ilyenekre még volt példa, sokszor egyikük uszított a másik ellen. Nagyon utálom, hogy ilyenek velem, meg persze lehet velem is van baj, csak én nem veszem észre, de valamiért egész eddigi életemben csak ilyen barátaim voltak, nem is értem miért.

Azért vagyok velük, mert nincsenek más barátaim. Nem tudom, hogyan kezdjek el olyan emberekkel barátkozni, akik nem ilyenek, őszintén már el is vette a kedvem a barátkozástól ez az egész. Szerintetek velem van baj?