Mit csináljak, hogy normálisan meg tudjuk beszélni a problémáinkat a húgommal?
A kapcsolatunk kissé összetett, úgy gondolom, hosszan tartó út vezetett el erre a szintre. Jelenleg én 25 vagyok, ő 23. Kiskorunkban édesapánk roppant elfogult módon bánt vele. (Édesanyánk ehhez "vak", ő sosem látta be ezeket.) Anyagi szempontból mindig ugyanannyit kaptunk, de viselkedésben neki mindig sokkal-sokkal többminden meg lett engedve. Ha valamin összevesztünk, mindig én lettem előszedve, mondván miért nem nekem van több eszem idősebb létemre, ha csúfolt, édesapánk ezt jó mókának vette és vele együtt folytatta. Emellett jött a "bezzeg" összehasonlítgatás is, természetesen nem az én javamra. Akikkel én barátkoztam, az sosem volt jó, nekem milyen idióta barátaim vannak stb. (Neki nincsenek és nem is voltak igazán barátai, mindenkit elmar maga mellől a stílusával.)
Pár éve elköltöztem egy másik városba, hétvégente járok csak néha haza. Félig meddig önálló életem van, új barátokkal, munkával, környezettel, sikerült a régiből kiszakadni nagyrészt. Mivel ritkábban találkozunk, élesebben látom a kontrasztokat a húgom viselkedése és más barátaim viselkedése között. (Azokat, amiket eddig a "kívülálló" nagyszüleink láttak csak. Régebben ők is mondták, hogy édesapánk mennyire majomszeretetben neveli őt.)
Nem lehet vele normálisan beszélni, mindent támadásnak vesz, nagyon agresszív. Néha vannak csak jó pillanatai, igazából akkor lehet egyedül jól elbeszélgetni vele, ha ő keres. Egyébként meg a telefonját nyomkodja, nem is néz rám.
A legutóbbi konfliktus (ami a kérdéshez vezetett) abból származott, hogy a család az ő javára falazott nagyjából egy évig egy fiúval kapcsolatban a nagyszülők előtt. Nemrég durrant a lufi, elvileg elmondta nekik a dolgokat. Arra lettem volna kíváncsi tőle, hogy ki mit tud (ne legyen nagyobb konfliktus, ha valami olyan jön szóba, amit valaki nem tud, illetve én se szerettem volna a nagyszülők szemében aláásni magam, hogy végig tudtam, de nem mondtam el nekik).
Egyszerűen nem lehetett vele normálisan beszélni erről! Ilyet még nem láttam. Nyugodtan megpróbáltam beszélni vele, ő elkezdte darálni a szövegét, hogy "nem az ő kérésére falaztunk, ő senkit nem kért meg semmire" stb. (Ez nyilván így volt, konkrétan nem kért meg valóban senkit, de mivel azt akarta, hogy ő mondja el, addig amíg meg nem teszi, mi sem tudtunk mit tenni, mint falazni..) Jó, végighallgattam a sorozatlövését, aztán mikor próbáltam volna megszólalni, egyszerűen nem lehetett. Az első szavamnál ismét elkezdte a darálását. Mondtam neki (mikor ezt is befejezte), hogy szeretném, ha most ő hallgatna végig. Pofavágások mellett bírta egy mondatot, utána ismét rákezdett. Egyszerűen nem hallgatott végig. Mikor bedugta a fülhallgatóját, hogy "ő engem nem hallgat meg, mert idegesítő vagyok", már a sírás kerülgetett, úgyhogy inkább otthagytam a francba. Olyanokat vágott a fejemhez, hogy én miért nem tudok őszinte lenni másokkal. (Mikor minden az ő érdekében történt.)
Bocsánat a hosszú szöveg miatt, kicsit ideges vagyok még.
Ez igazából egy évek óta húzódó probléma, egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni. Mindent támadásnak vesz. Hogyan tudnám egy kicsit jobb belátásra bírni?
válasza:1-nek teljesen igaza van!
Nem éltek együtt. Azt sem értem, hogy miért kell a nagyszülők előtt fiút titkolni, ha a szülők tudják. Már maga a párkapcsolat is magánügy, hiszen felnőtt ember, a nagyszülőknek aztán végképp nincs közük hozzá, örülnek, ha boldog. "Kívülálló" nagyszüleid előtt nem lehet, hogy azért kellett titkolni, mert mindenbe is beleszólnak?
Ha neki az a problémája, hogy nem vagy őszinte másokkal ideje gyakorolni!
Leülsz vele, megmondod, hogy tegye le a telefont, mert zavar, aztán elmondod, hogy mit érzel, hogy hogy élted meg a gyerekkorotokat, és azt, ahogy most nem működtök együtt. Lehet, ha a tényleges gondról beszélnél többre mennétek!
válasza:Én konkrétan nem is értem ezt az esetet!
Ha jól értem, te meg akartad tudni tőle, hogy a nagyszülők mennyit tudnak az ő kapcsolatáról, azért, hogy te se okozz a tesódnak gondot, ő meg akkor jól értem nem informált téged, hanem másról beszélt??
Tényleg nem értem, ha neki, akié a kapcsolat, nem érdeke,vagy nem akar téged informálni, te mit feszülsz ezen??? Akkor majd mondasz a nagyszülőknek amit... akarsz, vagy jónak látsz, nem értem miért veszed magadra, hogy jaj ő mondjon el mindent hogy te jól tudj viselkedni :DD
Nem kötelező ám jóban lenni a testvéreddel ha nem megy. Foglalkozz többet azzal, hogy te mikor érzed jól magad, és azokat a helyzeteket keresd. Lehet akkor majd megy utánad beszélgetni, ha nem őt faggatod - vagy nem is értem mi történt ott.
válasza:3-as válaszoló van benne igazság. Ha nem is teljesen beleszólnak mindenbe, de a tesóm nem igazán viseli jól, ha bármilyen dolgáról valaki valamilyen véleményt alkot.
Szemtől szemben nem igazán sikerült vele sajnos semmi olyan dologról beszélnem még, ami zavar a viselkedésében és jó lenne, ha tisztáznánk. Mint írtam, meglehetősen öntörvényű, nem érdekli, hogy kit hogyan és mivel bánt meg. Azért kértem tanácsot, mert ha valami olyan téma kerülne szóba, ami szamár kicsit is kényesebb, egyből bezárkózik a szobájába/bedugja a fülét.
Nagyszülőket is azért illettem a "kívülálló" jelzővel, mert bár napi szinten beszélünk velük, a távolság miatt csak ritkán találkozunk személyesen.
4-es válaszoló, igen, jól írtad. Így történt.
Nem szeretnék további konfliktusokat. Pláne nem a tesómmal, akinek mindent személyes sértésnek vesz.
Hidd el, hogy nem faggattam volna, de mivel napi szinten beszélünk a nagyszülőkkel, szerettem volna elkerülni a félreértést (abban az esetben, ha rákérdeznek, hogy én miért nem mondtam, ha tudtam róla).
válasza:Még mindig nem derült ki, hogy miért kellett a kapcsolatát titkolni, és egyébként is logikátlan, hogy miért kellene! Ha a nagyszüleid az 1 év alatt rákérdeztek, hogy van -e kapcsolata, nyugodtan mondhattad volna, hogy igen, de nem éltek már együtt, kérdezzék őt a részletekről.
Szerintem a kommunikáció elcsúszott és ha a szülők benne voltak, akkor családilag. Lehet, hogy ő nincs napi kapcsolatban a nagyszüleiddel, és rohadtul nem gondolja, hogy velük bármit is meg kellene kényszeresen osztania.
Ha valóban beszélgetni akarsz vele, akkor vissza kellene térned a nullához, és megkérdezni hogy van, mik a tervei, mert egyelőre semmi közötök egymáshoz, azon kívül, hogy testvérek vagytok, és ezt nagyban a szüleiteknek köszönheted.
válasza: válasza:Hasonló okok miatt én már évek óta nem beszélek a hugommal. Ha megyek meglátogatni anyámat, akkor előre kikötöm, hogy vagy ő, vagy én lesz nála. Párszor próbált becsapni, párszor próbáltam alkalmazkodni, de a vége mindig az ő hisztije lett (pl. miért vittem csokitortát anyámnak, amikor ő az epreset szereti. Anyámnak volt a szülinapja, és anyám a csokitortáért rajong. Én lettem leugatva, hogy epertortát kellett volna vinnem. És hasonlók.) Már évek óta nem beszélünk, ha anyámat látogatom, akkor nem beszélünk róla. Kb. félórás látogatásaim vannak, elsősorban a jövő heti bevásárlólistát szedem össze, meg kipakolom amit arra a hétre vettem. A hugom semmit sem vesz anyánknak, azt nem tudom, hogy anyám mit ad neki abból, amit én veszek neki (gyümölcs, kaja, wc papir, stb).
Apám és a nagyszüleink már nem élnek, a látogatásaim majdhogynem kizárólag mint egy szociális munkás látogatásának felel meg. De nem érdekel, nem vagyok hajlandó idegesíteni magam egy majom miatt. Javasolom, hogy próbáld ki az én módszeremet :)
(37N)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!