Régen csak férfiak jártak kocsmába?

A falusi és a városi kocsmák élete teljesen más volt.

Falun megbélyegezték azt a nőt, akit rendszeresen láttak betérni vagy naphosszat tartózkodni egy kocsmában.

A városi szürke tömegben meg fel sem tűnt, ha két-három fröccsért félrevonult a lenőtt homlokú, egyfogú Mari lecsapolni az apatejet valamelyik diannástól vagy engedte megcsöcsörészni magát.

#2:

A férfiak is tudták, ezért nem éltek túl sokáig.

Régen is minden kocsmának megvolt az alkoholista és többnyire lezüllött és koszlott női törzsközönsége, viszont kocsmánként csak néhány jutott.

Az akkori "erkölcsös háziasszonyok" akik megvetették ezeket a nőket, azok meg otthon dugiban piáltak és dugdosták a piát, hogy a férjük meg ne találja.

A boltban is mindig előadták, hogy a dianna az csak fogfájásra kell, a rum az a süteménybe, a konyak meg a vendégeknek lesz.

Elég gáznak tartom már ezt a hozzáállást, hogy a régi idők nőit gyakorlatilag valami tökéletes anya-isteneknek tartjátok, akiknek nem voltak hibáik, nem voltak rossz tulajdonságaik, sőt, még csak nem is voltak bűnös vágyaik sem, hanem csak az volt az életük, hogy szolgálják a férfit és a gyereket. Ez volt az egy gondolat, és az egyetlen vágy az egyszerű kis agyukban, ezzel teltek a mindennapjaik, stb.

Ehhez az infantilis ideához méritek a mai nőket, akik nyilvánvalóan abszolút nem ilyen egybites szolga robotok (még a régi nők sem voltak ilyenek), ezért minden apró fszság bssza a szemeteket bennük. Tegyél egy kitérőt a kshra és olvass utána hogy a férfiakra vagy a nőkre jellemző inkább az alkoholizmus. Láthatod majd, hogy a válasz egyöntetűen és toronymagasan a férfi, viszont van ez a retardáció a férfi agyban, amitől a többi férfi koszlott mocskos lecsúszott viselkedését képtelenek vagytok akár csak meglátni is, a nők negyedannyira gáz viselkedését meg egy hatalmas morális bukásnak látjátok.

wtf

Szóval ittak régen is a nők, és ma is, társadalmi szinten viszont régen is és most is a férfiak a szánalmas részeges semmirekellők. (forrás: [link]

6.

Na így ír egy 1bites kis nősténysoviniszta.

Kocsmákba, csárdák alapvetően a férfiak jártak, igen. Viszont ne feledjük, hogy ez még egy olyan világ volt ahol a nemek szerinti elkülönülés szabálya még erősen élt. A kocsma a férfiak társasági tere volt, ami tulajdonképpen egy mai szórakozóhelynek felelt meg; zene szólt, ittak, beszélgettek, táncoltak. A nők összejöveteleinek más terei voltak, például a fonó ahol azért nem feltétlen a fonáson volt a hangsúly hanem a szórakozáson. A fonóba gyakran mentek fiatal fiúk is és a lányokkal mulattak de volt valamiféle felnőtt felügyelet is. Ezen kívül volt sokféle közösségi alkalom, ünnepség ahol nyilván nem különültek el nemek szerint de ott maga a közösség volt a felügyelet. Főleg egy házas nő nem tette be a lábát a kocsmába mert szégyen lett volna hogy idegen férfiakkal mulat, és a házas férfiaknak is szégyen lett volna ha mindenféle idegen nőkkel mulatoznak ezért a kor normái szerint praktikusabb volt az elkülönülés.

Ez persze nem jelenti hogy nem jártak oda nők egyáltalán (és gyakran történtek ott dolgok...), de vagy alapból rosszhírűek voltak, vagy megszólták érte az asszonyt ha kocsmázott. A kocsmát viszont gyakran nők vezették.

Ami az ivást illeti az élet és különböző események szerves része volt, sok eseménynél kötelező volt inni legalább egy pohárral áldásként vagy az ünnepeltek egészségére. De eltérő normák vonatkoztak a férfiakra és a nőkre, a nők gyakran mást ittak vagy máshogy (lassabban, kimértebben). Nem nézték jószemmel ha a férfi részeges különösen munka/család rovására és azt sem ha a nő nagyivó. Tehát az nem volt kínos ha a férfi sokat iszik ha bírja, ha nő kiitta a boroshordót az viszont nem volt túl konvencionális. De alapvetően a mértékletességet akkor is fontosnak tartották a részeges embereket meg akik kb. lakni jártak a kocsmába lenézték. Persze mindennek megvolt a maga helye, nem volt tabu egy-egy nagyobb közösségi banzájon, mulatságon átlépni a határt de aztán ahogy a mondás is tartja aki éjjel legény, az legyen nappal is az a következő napon.

De, hogy a nők isznak és mulatnak egyáltalán nem új jelenség. Az ivászat, a vad mulatságok, buja táncok már évszázadokkal ezelőtt is komoly kritikák tárgyát képezték a konzervatívabb egyházi közegből. Pieter Bruegel késő reneszánsz festményei is a szimbolikájukkal és a groteszk, eltúlzott ábrázolásmódjával is pont azt a jelenséget korbácsolta amit a 21. században nagyon újnak vélnek sokan. Ivó nők, vad tánc, részeg emberek, csók, az élvezetek hajszolása.

[link]

[link]