Aki állandóan közkinccsé teszi, hogy milyen jól érzi magát, az kompenzál?

Nekem fura, hogy ennyire hihetetlen az emberek számára, hogy valaki az adott helyzetben simán csak jól érzi magát.

Nem feltétlenül jelenti azt hogy ő ezzel hazudik, kamuzik, hiszen miért ne lehetne boldog azzal, amit csinál?

Abban lehet igazság, hogy az ilyesmi egyfajta hiánypótlás, kiegészítő cselekvés. a az embernek nincsen párja, családja és ezen keresztül kapcsolati köre, akkor több ideje marad az ilyenfajta önkifejezésre.

Amúgy én amikor ilyeneket csinálok/csináltam akkor sosem azért csináltam, mert éppen boldogtalan vagyok.

Pont ellenkezőleg, mivel élveztem az adott pillanatot, ezt szerettem volna megosztani másokkal. De mivel nem volt ott velem közvetlenül senki, ezért simán csak posztoltam, ezzel örökítve meg a pillanatot.

Aztán persze mi számít gondnak?

Ha 30+ évesen nincsen családom, gyerekem, azt sokan már alapból gondként kezelik. Ha nincsen párom azt is gondként kezelik. Mintha az élet csak és kizárólag arról kellene szóljon, hogy utódokat csinálsz.

Holott ugyanúgy élek, szórakozom, utazok, dolgozom, mint a gyerekesek, ugyanúgy van hobbim, barátaim. Csak jóval több a szabadidőm amit egyéb tevékenységekkel kell megtölteni.

Amúgy szerintem a kulcs valahol az, hogy az emberekben genetikailag kódolva van egyfajta közléskényszer. Hogy megosszák a gondolataikat, nézeteiket másokkal.

Erről szólnak a közösségi oldalak. De erről szól ez az oldal is. Hiszen egy csomó kérdésnél megtehetnénk, hogy befogjuk és simán csak nem írunk, mégis beszédbe elegyedünk, vitákat folytatunk egymással jobb-rosszabb formában.

Nyilván akinek van párja, tágabb baráti köre, az őket fárasztja a hülyeségeivel, akinek nincsen az meg megoldja egyéb, virtuális módon.

Vagy valakinek azt akarja mutatni, hogy ő hej de jól érzi magát.

De a happylife az tuti nem lehet happy. Ha happy lenne nem posztolna semmit, ez bizonygatás. Egyfajta visszaigazolás keresés, hogy ugye boldog vagyok? Hát én boldog vagyok, látjátok milyen jól érzem magam! Ebből következik, hogy tuti nem. Aki látja ezeket a dolgokat, annak teljesen egyértelmű. Pl ha valami sikert ér el valaki azért mondja el másnak, hogy az megerősitse, hogy ügyes. Hiába érte el a sikert, belül mégis bizonytalan, kell a megerősítés.

#17 Szerintem ez simán csak hibás megállapítás.

Alapból nincsen olyan, hogy "abszolút boldogság". Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, pillanatai.

Ha megyek a dolgozóba és útközben látok elkapok egy szép pillanatot, akkor ott abban a pillanatban boldog vagyok, boldognak érzem az életem. Ha ezt megosztom akkor az őszinte dolog, hiszen így van.

Az más kérdés, hogy beérek a dolgozóba, és adott esetben elrontják a napomat, lehet 10 perc múlva már nem leszek boldog az adott helyzetben, de attól még 10 perccel az előtt boldog voltam, és lehet 10 perccel utána is az leszek.

Ez a sikert ér el dolog is ott bukik, hogy az emberek többsége pont hogy nem megerősítésként osztja ezt meg másokkal, hanem szimplán azért, mert tisztában van vele, hogy ő most elért valamit és ezt jól esik megosztania. Nyilván vannak ennek is fokozatai a teljes nagyképűségtől a normális közlésig.

Plusz ugye nem mindegy a befogadó fél sem, aki adott esetben azonnal negatívan, lehúzóan, agresszívan reagál a közlésre.

#18!

Miért akarsz megosztani egy boldog pillanatot?

A boldogság az amikor nem vágysz semmire.

Pontosan! Ahogy irod! "Jól esik megosztania". Miért esik jól megosztania? Én egy kicsit mélyebben nézem ezeket mint te.

#19 Pont hogy csak felszínesen, egyszerűsítve nézed a dolgokat.

"A boldogság az amikor nem vágysz semmire."

Nem, a boldogság nem ez.

A boldogság alapvetően egy érzés amit hosszabb rövidebb ideig van jelen mindenki életében. Vannak szintjei is, mert lehet egy apró dolog is pillanatnyi boldogság forrása a rohanó világban és lehet kollektív boldogság, elégedettség is amikor az embernek az élete minden területe jól alakul.

"Miért akarsz megosztani egy boldog pillanatot?"

Fentebb leírtam, sajnálom, hogy képtelen vagy visszaolvasni. Akárhogy nézzük, valahol alapvető "kódolásunk" hogy megosszuk a dolgokat másokkal, akár boldogok akár szomorúak vagyunk.

Erre tökéletes példa ez az oldal, ahol mondhatnád azt is, hogy nem fejted ki a véleményed, ott marad benned megfogalmazva és ennyi, haladsz tovább. De valamiért mégis azt érzed, hogy ki kell fejtened a véleményed, hogy hallatnod kell a hangod, meg kell osztanod másokkal.

de olvasd vissza a 14/15 válaszomat, le van írva minden.