Állandóan "lekésem" a pozitív dolgokat másokkal, mit lehet ez ellen tenni?

Hülyén hangzik a kérdés, de elmondom mire gondolok.

Főleg lányokkal fordul elő, de összességében bárkivel, akivel nem vagyok napi kapcsolatban, hogy ha találkozok és beszélek velük (ami alapból is elég ritka), akkor ott és akkor gyakorlatilag semmire nem vagyok használható beszélgetőpartner, tőmondatokban válaszolok, 3 szavas szókinccsel, alig kérdezek vissza, csak vigyorgok. A gond ezzel az hogy pár órával/nappal később, mikor a fejemben visszajátszom a beszélgetést, mindig felszínre tör hogy miket kellett volna mondanom kérdeznem, bevallanom, ilyesmi, amik pozitív hatást gyakorolhattak volna a kettőnk kapcsolatára.

Hogy konkrétumot is mondjak, legutóbb osztálytalálkozón beszélgettem egy korábbi lány osztálytársammal, akit nagyon bírok és többet érzek iránta mint barátság. És ő jött oda beszélgetni. Én meg nagy zavaromban csak igen-nem-köszi hasonló válaszokat reagáltam, meg sablon kérdéseket kérdeztem vissza, mint aki fogyatékos, és arra is lett volna egy nagy lehetőség hogy kettesben legyek vele de elszalasztottam, mert akkor és ott nem ismertem fel. El kellett volna hívnom valahová, el kellett volna neki mondani hogy szeretném jobban megismerni, ehelyett gépies válaszokat adtam, aztán elköszöntem és hazajöttem. Borzalmas érzés utólag.

Ez ellen mit lehet tenni, hogy élesebb legyek élőben, és ne 3 nap múlva jusson eszembe hogy mit kellett volna mondani, hanem akkor és ott amikor "helyzet van"?

Úgy utálom magam emiatt... :(

26/F