Ha én mindössze csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezek , akkor én csak egy megtűrt személy lehetek életem végéig a mai társadalmunkban ?

Van munkahelyem , immár 20 éve dolgozom egy helyen , jól is keresek vele , ám kb : annyit ér havi szinten az életem , amennyi a fizetésem .

Ugyanis a munkám miatt , csak alig van szabadidőm és sokszor végig gondoltam már , hogy igazán nincsenek hobbijaim , nem szórakozom , nem igen járhatok társaságba , nem jutok el általában sem orvoshoz , sem patikába , sem fodrászhoz , mivel legtöbb esetben 12 - 16 órákat kell dolgoznom napi szinten , még hétvégéken is , kivéve ha esik az eső , mert akkor szabad a hétvégém , akár a mostani is , hála a rossz időnek .

Ha bele gondolok , a hátra levő életemnek erről kell szólnia , hogy reggel felébredek s valamikor késő este haza érek ?

Hogy a munkahelyen , és ahol jól ismernek és tudják , hogy én csak egy iskolázatlan munkás ember vagyok , ott szinte mindenki és minden alkalommal megalázva kell éreznem magamat , megalázóan szólnak hozzám és ha ne tán beteg vagyok és meglátnak az orvosi rendelőben , akkor csodálkozva vágják hozzám , hogy én hogy - hogy nem dolgozom !? - majd amikor közlöm hogy beteg vagyok és beteg szabadságon , vagy táppénzen vagyok , akkor ismét csodálkoznak , hogy jéé , ezt is megengedik neked a főnökeid !?

Könyörgöm , hol élünk és kik , milyen emberek vesznek körül , miért érzem azt , hogy ma csak az az ember számít embernek , akinek diplomája , vagy minimum középiskolája van!?

Én is ember vagyok , attól hogy nem vagyok egy agyon iskolázott személy !

Én nem azért rendelkezek 8 általános iskolai végzettséggel , mert nem tanultam , hanem mert egyszerűen nehezen , vagy egyáltalán nem tudtam felfogni olyan ütemben a tananyagot , mint az átlag diák társaim , amit sajnos a mai napig is tapasztalok és tapasztalnak azok az emberek , akikkel együtt dolgozok .

Egész életemben azt kaptam s kapom mindenkitől , hogy mert nem tanultam , megérdemlem ahogyan bánnak velem más , tanultabb emberek .

Még apám is állandóan szemrehányásokat tesz , pedig 46 éves vagyok , de még mindig csúnyán el marasztal azért , mert nem értem el kimagasló eredményeket a suliban .

Tanfolyamokat ugyan végeztem , de ott is csupán csak sajnálatból engedtek át , ez az igazság és nagyon szégyenlem , főleg a lányok előtt szégyelltem magamat .

Pl: Mikor fiatal koromban , néha elmentem egy - egy szórakozó helyre az ismerőseimmel , majd már szinte megismerkedtem ott egy számomra szimpatikus és szép lánnyal , akkor mindig volt egy jó akarom , aki be szólt a lány előtt , mondván jó hangosan s gúnyos nevetéssel a lánynak , hogy meg ne kérdezd tőle a legmagasabb iskolai végzettségét , mert az csupán a 8 általános !

Általában mindig s mindenütt ezzel tudtak belém rúgni és megalázni !

Ti mit gondoltok rólam ezek után , akik olvassátok az írásom , vagy inkább a panaszkodásaimat , van értelme így az életemnek ???