Hogy tegyem túl magam azon, hogy gyűlölök mindenkit, akinek saját ingatlana van?

"Én is irigykedhetnék arra, aki milliárdos családba született, pl sosem kell dolgoznia, meg nyaralhat, vehet yachtot, apu megveszi a legújabb Mustangot."

Szerencsére ilyeneket csak hírből ismerek, és amúgy is más állatfajnak tartom. Meg inkább csak röhögök a yachtjaikon meg a Mustángjaikon. Ha lenne pénzem, akkor se kellenének ilyen baromságok. Akik viszont nem pucér s*gel tengetik a napjaikat mint én, azokat gyűlölöm.

"És mi van akkor ha 2x is volt sajat hitelmentes ingatlanom, de eladtam es most alberletben vagyok külföldön?

Most már nem utálsz?"

De.

" büszke leszel, hogy ami másnak örökségből van, azt magadnak te hoztad össze."

Bennem nincs ilyesmi. Inkább frusztrált leszek pont emiatt.

Bár lehet amiatt is vannak bennem ilyen szélsőséges érzések, mert sógornőm alá már a második lakást teszik a szülei, míg a férjemnek semmit se adnak. Persze a férjemet se kell sajnálni. Összespórolt magának egy lakást, miközben én álltam a zabálásának a felét éveken át. Szóval, kedves 26-os, nem kell az albérleted, ellakhatok a férjem "lakásában", ha kedves vagyok és sose viszem fel a hangom, akármit is művel.