Miért akar valaki mindenáron jóban maradni az exeivel/volt "kavarásaival" akkor is, ha megbántották egymást?

Az illető az összes exével jóban maradt (vagy legalább egy ideig), pedig mindegyik valahogy átverte, megcsalta vagy szakított vele.

Velem csak párszor kavart, de ez eléggé kihasználás volt a részéről (pontosan tudta, hogy nekem érzéseim vannak iránta, és ő nem viszonozza), plusz többször is nagyon megbántott válogatott módokon, de akárhányszor megpróbáltam elkerülni, hogy túllépjek rajta, vagy (miután ártott nekem valamivel) megmondtam neki, hogy innentől hagyjuk békén egymást (=rendesen elküldtem a francba), teljesen kiakadt, és addig jópofizott, amíg nem lettünk újból "haverok", csak mert zavarta, hogy valaki NEM KEDVELI. Egyébként jó régóta ismerem, de sose voltunk barátok (csak egy iskolába+különórára jártunk, ezért jól ismertük egymást).

Most már évek óta nem találkoztunk, mégis rendszeresen felköszönt, boldog karácsonyt kíván. Volt, hogy rámírt, de teljesen személytelen témában, nem tudtunk meg egymásról semmit, nem akart semmit, csak úgy csinált, mintha még mindig egy jó ismerőse lennék, akivel csak úgy elcseveghet.

A kérdésem: miért nem tudja valaki elfogadni, hogy ha egy emberrel egyszer közel kerültetek egymáshoz, de vége szakadt, vagy megbántottátok egymást, akkor illik TÁVOLSÁGOT TARTANI? Emberi dolognak tartom, hogy néha önzők vagyunk és megbántunk másokat, de ha egyszer valaki szemét volt valakivel, miért CSODÁLKOZIk rajta, ha az illető onnantól kezdve nem kíváncsi rá/haragot tart/kerüli? Miért kell mindenáron úgy tenni, mintha jóban lenne mindenkivel? (És semmilyen érdeke sem fűzi ahhoz, hogy jóban legyen velem.)