Mennyire szánalmas/átlag alatti a szociális életem?

Ma megkaptam egy tipikus okoskodó, mindent jobban tudó személytől, hogy nekem buliznom/haveroznom kéne, ha már családom nincs 30+ évesen. Viszont elgondolkoztam rajta, hogy amúgy igaza lehet, szóval ezért írom ki ezt a kérdést.

Valóban elég gyér a szociális életem.

Van 2-3 barátom, akik nem is ismerik egymást. Velük átlagban 2 havonta találkozom. Ezen kívül van pár ismerősöm, akik szóbaállnak velem, ha mondjuk beszélgetni támad kedvem, vagy segítségre van szükségem. Van két unokatesóm, akikkel szintén ritkán szoktunk összefutni. Összességében minden hónapra jut max. 2 ilyen haverozós, barátozós nap.

Home office-ból dolgozom, szóval a munkahelyi szociális élet is nagyrészt kiesik.

A hétvégéim 80%-át vagy apámnál, vagy anyámnál töltöm (ezt ők nálam jobban igénylik, én magamtól ritkábban járnék), egyébként egyedül élek egy albérletben. Emberek közé a fentieken kívül nem nagyon járok. Barátnő sincs most.

Tudni kell, hogy mindig is "antiszocnak" tartottam magam, nem is nagyon van igényem a társaságra. Ha rendesen bejárnék dolgozni, teljesen elégedett lennék a szociális életemmel. Most is csak a rendes munkahely hiánya miatt érzek valóban hiányt ezen a téren.

Csak kíváncsiságból, mennyire szánalmasnak/átlag alattinak ez az életvitel emberi kapcsolatok terén?

Illetve mit tanácsolnátok, hogy a home office okozta űrt kitöltsem?

30+ F