Milyen ruhamárkákat vegyek fiamnak hogy ne nézzék le osztálytársai?

Megmondom frankón, hogy amikor én voltam fiatal (most 38 vagyok), nálunk is számított, hogy ki milyen cuccokban jár. Ha adott márkára nem is futotta, akkor legalább valami hasonló másolatban feszítettünk (azt kb mindenki kisírta magának otthon). Gáz vagy nem gáz, egyszerűen néha nem árt a közösséghez tartozni, főleg fiatalon. A lányomék osztályában szerencsére még nem kezdődött el ez a márka mánia, de idővel majd beüt náluk is az agybaj. :D És észszerű kereteken belül, én is fogok venni neki olyan cuccokat, amikben nem kell kirekesztve érezze magát. Nekem anno nagyon keveset és nagyon vonakodva vettek a szüleim, mert ők is azt erőltették, hogy ne erről szóljon a közösség. Hát, nehéz éveim voltak emiatt is, meg úgy az egész hozzáállásuk miatt. Én nem kívánom ugyanezt a gyerekemnek.

Bocs, hogy a kérdéshez érdemben nem tudok hozzászólni, de én azt figyelném meg, hogy az osztálytársai milyen ruhákat hordanak, milyen táskáik vannak, és az alapján vásárolnék.

Kedves #21!

Persze, hogy fontos a gyerekek számára, hogy közösséghez tartozzanak. De nem mindegy, hogy MILYEN közösséghez. Komolyan arra nevelnéd a gyerekedet, hogy hódoljon be valami felesleges, értelmetlen hóbortnak, és feszélyezze magát amiatt hogy hogy véledkednek róla lényegében teljesen idegen gyerekek és megfeledlési kényszert testálsz rá ahelyett, hogy megfelelő értékek elsajátítására tanítanád, és egy stabil én -és világképet adnál számára?

Továbbra sem értem, hogy ha — jelen esetben — ő az, aki a jó irányba megy, akkor miért ezt a gyereket kell integrálni a "rosszba" (feleslegesbe és helytelenbe) ? Miért kell elrontani azt az egyet, aki még a helyes utat képviseli, és bevonni őket is a birkák közé!?

Ilyen mentalitással soha nem lesz vége a körforgásnak... Ma egy Calvin Klein póló kell, mert az a divat az osztályban, holnap meg majd a legújabb iPhone. Szalagavatóra már kocsit szeretne, mert a Kicsi Ricsi is egy Mercedes–Benz cabriót kapott a vállalkozó nevelőapjától, és most mindenki őt irigyli.

Itt nem a márkás ruhával van a basj, hanem a hozzáállással, a morális értékekkel. Hogy mindennemű kritikus gondolkodás, ellenvetés nélkül ugorjunk berle egy ésszerűtlen kezdeményezésbe, ezzel azt ültetve el a gyerekben, hogy ez így a helyénvaló.

18-as vagyok...

Nekem voltak akkoriban drágának számító ruháim, és tudom hihetetlen, de normális felnőtt lett belőlem. Diplomás vagyok, rendes munkahelyem van és normális az értékrendem. Hiába hordtam 2004-ben 21 ezer forintos nadrágot, ma már nem biztos,hogy megvenném magamnak, de a gyerekemnek minden szó nélkül, mivel átérzem azt,hogy milyen szuper érzés volt abban menni suliba. Papolhatsz neki,hogy ez csak ruha ( mint általában a begyöpösödött szülők), de őt ez nem fogja érdekelni. Nem értem ha valaki megteheti,akkor miért nem vesz pár db márkás ruhát a gyereke boldogságáért? (Megjegyzem hogy 1-2 ilyen nadrágot én eltettem emlékbe és a mai napig hordható állapotban vannak).