Mennyire vagytok elégedettek az életetekkel ?

Hullámzó...

Sajnos néha én sem tudom, hogy miben mérjem magam. Egyszer elégedett vagyok, egyszer nem emiatt.

Például a munkám nem rossz, itthonról dolgozom, szellemi munkát végzek, tudok fejlődni benne, érdekes is számomra és elég jól fizet. Viszont úgy érzem, ennél többre lennék képes. Ha a pénzben, a kényelemben és az ilyen, számomra gyakran kicsinyes dolgokban mérem magam, akkor persze elégedett vagyok. Jó nem számolgatni mindig minden forintot. De ha a munkám társadalmi hasznosságában, presztízsben, szakmai eredményekben mérem magam... Akkor egy senki vagyok, aki talán nem próbálta eléggé.

Sokáig kutató akartam lenni, orvoslásban használatos robotokat fejleszteni, elvégeztem egy csomó szakot, képzést ennek érdekében, jóval nagyobb a tudásom, mint amit a jelenlegi munkám igényelne, de az élet egyre távolabb sodor ettől... Viszont ha kutató lennék, helyhez lennék kötve, kevesebb szabadidőm lenne, részben laborban kellene dolgoznom, versengenem kellene emberekkel, akiknek szinte nincs más gondja az életben, csak ezzel foglalkozni, mert van mögöttük egy jómódú család, jó kapcsolatokkal, tele értelmiségi emberekkel (velem ellentétben) és kereshetném a jelenlegi bérem töredékét. De legalább Dr. lennék, nagy dolgokat csinálnék, nem pedig egy mezei senki mérnök, akinek a humánanatómia a hobbija maradt.

Őszintén nem tudom eldönteni, hogy akkor vagy most lennék elégedettebb. A legtöbb ember inkább a jelenlegi állásomra vágyna szerintem. Viszont én nem mindig tudok azonosulni ezzel. Számomra a karrier egy fontos tényező az életem tartalmasságának megítélésében.

Az otthonommal közepesen elégedett vagyok, kicsit kicsi, de legalább az enyém. A magánéletemmel elégedett vagyok, a családommal nem. Anyámon kívül nem maradt senki a rokonságból, aki szívesen látna (apám miatt, akivel már nem is beszélek), cserébe egy csomó szerető és törődő embert tudhatok magam mellett barátaimként és a párom mellett is szerencsésnek érzem magam. Az egészségemmel is nagyjából elégedett vagyok, mondjuk sokat is teszek érte. Úgy érzem, a legtöbb egyéb dolgot kipipálhatom és összességében jól állok a dolgaimmal.

Úgy gondolom, hogy összességében jobb hely lenne a világ, ha mindenkinek olyan élete lenne, amivel annyira lenne elégedetlen, mint én az enyémmel. Objektív értelemben sokszor egy senki vagyok, de az eddigiekhez képest eddig ez a legjobb állapotom. Remélem, van még feljebb. :)

Eddig ugy voltam h nem lesz semmi jo,

De amiota felvettek egy jo munkahelyre, ott minden megvaltozott :)

Munka, otthon, jólét, család:

Van egy alapbetegségem, amin nem lehet változtatni, így ezzel élek. Rendesen van munkahelyem, dolgozom, de nagyon utálom, és nem tudok váltani onnan. E mellett jelenleg tanulok levelezőn. Van albim, de saját lakás valószínűleg nem lesz... Szerencsére nincs anyagi gondom, mert ugyan nem milliókat keresek, hanem inkább spórolok, mert full kis igényű vagyok. Nincs saját családom, mert nem kellek senkinek sem.

Szülők, tesó van, egy 5-ös skálán 3-as a kapcsolat velük.

Munka:

Mostanában annyira nem vagyok megelégedve, úgy érzem már rég előrébb kéne legyek, de annyira nincs energiám és időm a nap végén még foglalkozni továbbfejlődéssel.

otthon:

Jobb mint tavaly mikor csak szobát béreltem, de ha belegondolok hogy a büdös életbe nem lesz saját lakásom, elmegy az életkedvem, főleg úgy hogy látom kiknek van és mennyi sok embernek, én meg albérletben nyomorgok.

család:

azt hittem ennyi idős koromra már feleségem lesz, de még barátnőm sincs, a barátaim pedig lemorzsolódtak