Hány éves kortól nem hasonlítgatjátok magatokat máshoz és vagytok elégedettek az életetekkel?

Én így most már 28 éves fejjel kezdek erre leginkább rájönni. Amióta így vagyok vele, valahogy sokkal pozitívabban állok a saját életemhez és jobban tudom értékelni, amim van.

Magyar viszonylatban szerintem jó állásom és kényelmes középosztálybeli életem van, az egészségem is megmaradt, a családalapítás még nem jött össze, de idővel az is kialakul szerintem.

Néha azért úgy figyelem hol tart azoknak az életútja, akikkel együtt jártam középiskolában matekversenyekre. Nálam jobbak voltak, de akkoriban igyekeztem magam hozzájuk mérni és referenciaként tekinteni rájuk. Azért sikerült valamennyire megismerni őket. Nagyrészük Amerikában meg Svájcban lett kutató és tudom, hogy olyan karrierjük lett, ami az enyémet messze meghaladja, de örvendek a sikerüknek és nem kívánnám azt az életet, mert nem látok bele annyira.