Mi az oka a legtöbb házassági problémának? Milyen házassági problémák vannak?

12

Jah meg hát ott van mindig a lehetőség hogy megnyomd a reset gombot és újrakezd valaki mással. Aztán a 3. 4. már csak összejön.

A házassági problémák fő oka a házasság.

👌

#3 vagyok.

Ahogy ígértem, próbálok összeszedni néhány szempontot.

Vannak az együttélésbeli problémák. Ezeket sokan lekicsinylik, pedig mindenkinek vannak berögzült szokásai. Az egyiket idegesíti, hogy a másik nem hajtja le a WC fedelét. Hogy a közepén nyomja meg a fogkrémes tubust. Hogy az újságot kifordítva teszi le. Általában a rendszerető és rendetlen ember közötti különbség. A házimunka megosztása.

A szex. A mennyiségi igények különbsége. Hogy az egyik olyat akar, amitől a másik idegenkedik, undorodik. Ha nincs meg az összhang, tudnak-e beszélni róla? Tudja-e mindkét fél őszintén kommunikálni, mit szeretne? Ha nem, akkor a másik fél reakciójától fél, vagy otthonról nagyon prűd nevelést hozott? Egyáltalán, mennyire fontos X év házasság után, hogy a másiknak tetsszen? Mert jó esetben bizony idős korig az kéne, hogy legyen. Ha nem is a hétköznapok rohanásában, de legalább időnként kell egymásra, a kapcsolatunkra is időt szánnunk.

A szeretetnyelvek, kommunikáció. Hogy az egyiknek az a szeretet jele, hogy terhet vesz le a másik válláról, míg a másiknak az ölelés, simogatás lenne. Egymás meghallgatása úgy, hogy nem vágunk a másik szavába. Hogy a saját egónkat tudjuk háttérbe szorítani a másik kedvéért (de kölcsönösen ám!). Ide tartozik a vitakultúra is. Vajon tud-e mindkét fél tárgyszerűen vagdalkozás és személyeskedés nélkül vitatkozni valamin? Néha a legjobb házasságban is van veszekedés. Ez milyen határokig mehet el? Előfordul-e, pláne rendszeresen a válással való fenyegetőzés, a törés-zúzás, a másik anyjának-apjának ocsmány szidalmazása? Sajnos, az ilyeneket nem lehet utólag bocsánatkéréssel elintézni. Ez olyan, mint az összetört váza megragasztása: egyben lesz, de örökké látszani fognak a törés nyomai rajta. És ha sokszor van ilyen, akkor ez aláássa a házasságot.

A szülőkkel való viszony. Jó esetben két felnőtt, szüleiről érzelmileg levált ember köt házasságot. De nagyon gyakori a lélekben nem levált ember, aki hasonlót vonz be magának. Az ilyen fiatal mögött mindig ott van a leválást akadályozó, gátoló szülő is. Ez önmagában darázsfészek, még ha külön laknak, akkor is. Jó esetben évek alatt lezajlódhat a leválás, de ennek előfeltétele, hogy az illető észrevegye a problémát, és le is akarjon válni. A gyerek születésekor felerősödhetnek az anyós-meny konfliktusok, különösen, ha az anyós beleszólós természetű, ill. a meny az unokával való kapcsolattal zsarolja anyósát. És ez kihat a házasságra is.

Önmagában a gyerek születése is nagy esemény és nagy próbatétel is. Mennyire egyeznek a gyereknevelési elvek? Kellően önzetlen és gyerekszerető-e mindkét fél ahhoz, hogy vállalja a fáradtságot, kellemetlenséget, a privát életük háttérbe szorulását? Ugyanakkor kellően szeretik-e egymást annyira, hogy keresik az alkalmat akár az intim testi együttlétre, akár a közös, kettesben töltött programokra? Nagyon sok nőnél a közepesen rossz házasságból menekülés a gyerek, hogy miatta nem tud szexelni, elmenni a férjével kettesben stb. stb. Valójában ez csak ürügy, a fő ok az, hogy nem akar. Nyilván nem lehet annyiszor, mint előtte, de kérdés, hogy törekszik-e egyensúlyra a nő, vagy a férje előtt teljesen bezárkózik.

És még sok dolgot lehetne írni: jó, ha van közös érdeklődési kör, ha legalább részben közösek a hobbik. Ha vannak barátok, jó esetben baráti házaspárok, vagy a rokonságban olyanok, akikkel mindketten jó viszonyban vannak. Jó, ha a világnézetben, politikai véleményben nincsenek áthidalhatatlan szakadékok. Általában véve a rugalmasság ezekben jól jön (no meg a gyereknevelésben is szükség van rá).

Általában véve a keveset problémázgató, optimista emberekkel könnyebb együtt élni. Akik nem akarnak folyton nyertesek lenni, akik tudnak egy kicsit a másikért is élni. Fontos, hogy elfogadható mértékű önuralma legyen mindkét félnek. Jó, ha nem legyőzni akarják egymást, hanem a kompromisszumot keresik.

Amit még ki akarok emelni: nemcsak szeretni kell a másikat, hanem tisztelni is. És persze a másiknak úgy kell viselkednie, hogy tisztelni lehessen. Egész más lesz a vita, a konfliktus rendezése két fél között, ha érződik, hogy tisztelik és szeretik egymást (még ha időnként agyára is mennek egymásnak), mint két olyan ember között, akik semmire se tartják a másikat. Ezért is fontos, hogy legyenek olyan határok, amiket a legélesebb veszekedésnél sem lépnek át: pl. a válással való fenyegetőzés, a másik szüleinek becsmérlése, a másik világnézetének, politikai véleményének becsmérlése, a másik szexuális teljesítményének becsmérlése. Általában sose jusson el odáig a veszekedés, hogy valamelyik fél már direkt mondjon olyanokat, ami fáj a másiknak.

Na, ez jó bőségesre sikerült. :-)

Gyakorlatilag egy jó házassághoz két lelkileg érett, önzetlen, toleráns, jólelkű ember kéne. Aki jó konfliktus-kezelési módszereket hozott otthonról, ill. ami rossz volt, abban nyitott a változásra. És akivel a főbb dolgokban megvan az egyező értékrend, szokás, gondolkodásmód.

Ahogy az ember ezt mind elolvassa, már nem is csodálkozik, miért kevés a jó házasság. :-)))