Mit tegyek? Ne foglalkozzak vele?

Kezd bekattanni a leány, ha most nem állítják meg akkor nemsokára teljesen kikészül. A szülei a legnagyobb hibásak ebben a történetben, mert nem foglalkoznak vele, elvárják a kitűnő jegyeket és lecseszik egy négyesért. Sajnos még mindig azt hiszi mindenki hogy az iskolai jegyek a tudást tükrözik, holott csak azt hogy ki mennyire tud magolni.

Az én lány osztálytársaimnak véresre volt rágva és kaparva a kezük a stressz miatt amit a megfelelési kényszer váltott ki.

Ha a szülei nem kezdenek foglalkozni vele akkor sajnos kezdhetsz felkészülni hogy egy idegroncs lesz a padtársad.

Ha a lány nem mondja el ezeket a szüleinek, akkor neked kell beszélned velük. Ebből tényleg komoly baj lehet, ha nem változtatnak. Egy szülőnek támogatnia kell a gyerekét, nem pedig elvárni tőle mindent, hogy megszakadjon a tanulásban, és ne élvezze a gyerekkorát. Ha pedig tényleg ilyen tehetséges (zongora, festés, versek, versenyek), akkor ne hagyják kárba veszni, és legfőképp ne vegyék el a kedvét ilyen csodálatos foglalkozásoktól. Inkább örülnének, hogy nem a neten lóg, vagy bulikban issza magát részegre a lányuk, hanem értékes dolgokkal foglalkozik, amik a lelkének is sokkal jobbak.

Szóval világosítsd fel a szüleit, hogy törődniük kell a lányukkal és megbecsülni, mellette állni, nem pedig robotként bánni vele.

A tanárokkal, igazgatóval is jó lenne, ha beszélnél, mert az iskolai zaklatásról nekik is tudniuk érdemes. Az osztálytársai pedig meg kell hogy tanulják, hogy milyen veszélyes és rossz dolog, amit tesznek ezzel a lánnyal. Sokszor szavakkal mélyebb sebeket lehet ejteni, mint tettekkel.

Tarts ki mellette, éreztesd, hogy rád mindig számíthat, érezze, hogy valaki tényleg szereti őt, hogy valakinek fontos.

A legrosszabb, amit tehetsz, ha hallgatsz a gondokról és nem lépsz semmit. Úgyhogy kérlek cselekedj. Minél gyorsabban.

Írd majd meg, hogy végül rendbejöttek-e a dolgok. Szorítok nektek!

Nagyon elszomorító, hogy ilyen szülők tényleg léteznek.

Akkor tényleg nem maradt más, a lánynak meg kell erősödnie, és kiállni magáért. Ha csendben marad és tűri a bántásokat, nem fognak leszállni róla. Hangot kell adnia annak, ami benne van. Ebben tudod támogatni, ha te is kiállsz mellette a következő ilyen helyzetben. Ne maradjatok csendben! Néha muszáj megszólalni, ne hagyja, hogy céltáblának használják. Mutassa meg, hogy őt nem érdekli a többiek véleménye, hogy hidegen hagyják a sértések, és tegyen úgy, mintha meg sem hallotta volna őket. Legyen vidám, tanulja amit szeret, és viselkedjen úgy minden helyzetben, ahogyan legbelül szeretne. Még akkor is, ha tele van félelmekkel és gyengének érzi magát. Az első lépés nehéz lesz, de minél többször áll ki magáért, annál erősebb lesz.

Mindenképp menjen el pszichológushoz.

Az általad leírtak alapján szociális fóbia alakul(hat) ki nála.

Mindenképp támogasd, nélküled valószínűleg egyedül maradna.

A tanároknak jelezheted a problémát, lesz olyan aki megpróbál segíteni.

Megpróbálhatod megkérni az osztályfőnököt, beszéljen a szüleivel.

Tölts vele amúgy minnél több időt, rengeteget számít.

Nem tudom hogy lehet-e depressziós, de ezen is javíthat ha tudja hogy valaki törődik vele.

Én rád számítok, mert az elmondottak alapján te vagy az aki még tud neki segíteni jelenleg.