Mit tegyek? Beszéljek vele? Mi van, ha nem hisz majd nekem? Foglalkozzak egyáltalán a dologgal?

Idén jött egy új srác az osztályba cserediákként, még nem tud magyarul, csak spanyolul és angolul. Nagyon aranyos, én egyből megkedveltem. Persze szeretném leszögezni, hogy nem "úgy" kedvelem, párkapcsolati szinten nem is jönnek be az ilyen srácok. Jóval alacsonyabb nálam, más a stílusa is. Viszont nagyon szívesen barátkoznék vele, mert tényleg jófejnek és aranyosnak tűnik, de a napokban felmerült egy kis probléma.

Elég valószínű, hogy azt hiszi, hogy kinevetem/kinevetjük a többiekkel, meg hogy kibeszéljük a háta mögött. Nem hibáztatom, mert én is ezt hinném, ugyanis: voltak esetek, hogy épp mellettünk állt, egyszóval velünk volt, mikor pár osztálytársammal épp nevettünk valamin, és olyankor volt, hogy csak úgy ránéztem, vagy más ránézett,(mintha róla beszélnénk) de nem róla volt szó, nem is direkt néztem rá, nem röhögtük ki, vagy ilyesmi. De persze ő ezt honnan tudná, mikor egy szót sem ért magyarul... Meg olyan is volt, hogy órán mondott valamit angolul, erre egy osztálytársam is megjegyzett valamit, de nem vele kapcsolatban.. Hogy érthető legyen, kb. úgy zajlott az egész, hogy:

-I can do the task in my own way.

-Pff, én bezzeg meg sem értettem a feladatot...

És erre mindenki nevetett, mármint a másik srácon. Ilyenkor senki nem fordít a cserediáknak, szerencsétlen nem is érti, mi van, olyan, mintha a másik srác róla mondott volna valamit, és a többiek ezen nevettek volna, és ha a helyében lennék, tuti, hogy én is azt hinném, hogy rajtam nevetnek. Én tudok angolul, de soha nem beszéltem még a sráccal, nem is vagyok az a "beszélgetéssel ismerkedős" fajta, én inkább a közös élmények alapján ismerem meg a másikat.

Na, viszont gyakran kerültem olyan helyzetbe, ami miatt a srác most azt hiheti, hogy kibeszélem a háta mögött. Van egy lány, akinél most lakik, és ő azt mondta nekem, hogy a srác azt mondta(nem rólam, hanem általánosságban beszélt), hogy senki ne beszélje ki őt, mert azt egyből megérzi.

Szóval most elég szarul érzem magam emiatt, mert nem tettem semmi rosszat, szeretnék jóban lenni vele, csak nem tudom, hogy csináljam.

Gondoltam rá, hogy odamegyek, és elmagyarázom neki, hogy mi van, de az meg tök hülyén nézne ki.. Mármint, hogy "Hali, ne gondold azt, hogy kibeszélünk, mert amúgy tökre csíplek." Szerintem el se hinné. Másrészt meg mi van, ha mégsem gondolja azt, hogy kibeszélem? Hogy kérdezhetnék rá? Vagy kezdjem egyből azzal, hogy "Ne aggódj, nem beszélünk ki"? Az meg úgy hangzik, mintha csak álszentül próbálnám vele elhitetni, hogy nem így van... Pedig tényleg nem így van.

Beszéljek vele egyáltalán? Soha nem szóltam még hozzá. Hagyhatnám csak simán ennyiben a dolgot, és később majd úgyis rájönne magától, hogy nem vagyok én gonosz, meg ilyesmi.. Vagy nem? Mit csináljak?