Ilyen esetben mit tehetnék?

A tanáromba beleszerettem és szinte azonnal el is mondtam neki.Ő nyílván nem viszonozza ami rendjén is van.Egy idő eltelt már...

Úgy érzem ha nincs velem hiányzik és egyre jobban érzem azt hogy szeretem.Mi viszonylag sokat beszélgetünk mindenféle dolgokról.Igazából azt érzem hogy ő a mindenem.Ha lefekszem mosolyogva alszom el mert vele beszélgettem és reggel mosolyogva kelek fel.Igaz már jövőre nem tanít de tartom vele a kapcsolatot és amikor ráírtam múlthéten azt éreztem hogy egyre szorosabb kapcsolat alakul ki köztünk (nem szerelmire gondolok) múltkor elmentünk osztállyal valahová és már visszaértünk egy adott helyszínre ott mindenkivel ökölpacsizott, még velem is és utána ott maradtam vele beszélgetni egyik tanárról és utána nyújtottam az öklöm hogy elköszönjek tőle és mondta hogy ő inkább kezet fog velem aztán a sima kézfogásból lett egy két kézzel való kézfogás.Szóval most mêgjobban kijövök vele mint eddig és így nem hiszem hogy eltudnám felejteni.Fiúkkal szoktam ismerkedni és beszélgetni is de valahogy azt érzem hogy nekem csak a tanárom kell aki nem lehet az enyém.A tanárommal pedig arról hogy én mit érzek nem szoktam vele beszélgetni mert nem szeretnék neki rosszat.

Már próbáltam undorító dologra is gondolni hogy elfelejtsem de az sem ment.Egyszerűen nagyon megfogott engem a belső tulajdonságai na meg persze a külsője is.Már azt is próbáltam hogy nem írtam neki hátha enyhül valani de semmi.Viszont nem szeretnék neki rosszat mondani vagy rosszul cselekedni, esetleg rányomulni és bepróbálkozni mert akkor nem lennénk ilyen jóba.

Viszont én elfogadom az összes jó és rossz tulajdonságát is.Órán megfigyeltem és sok mindent megtudtam róla pedig nem beszélt olyan dolgokról, csak egyszerűen látom.Szeretném továbbra ha megmaradna a jó viszonyom vele viszont a szerelem az aminek megkéne itt szünnie valahogyan.

Meg amúgy mondta hogy bármikor írhatok neki és ha ráér majd visszaír csak nem akarok olyan lenni aki mindig ír neki, de igazából nem is tudom hogy mikor írhatnék neki?