Elképesztően magányos vagyok! Mit tehetnék ebben az esetben?

Sok barátom volt. Közülük csak néhány akik közelebbiek voltak, a többiekkel jól elszórakoztunk. Aztán a többségnek lett párkapcsolata vagy már nem vltunk jóba mert csalódtam bennük, és megszakadt a kör. Elhanyagoltuk egymást. Azt szoktam észrevenni mostanábaan, hogy nincs senk akinek elsírhatnám a bánatom vagy akikkel megosztanám az örömömet. Én úgy hiszem jó barát voltam. Mindig számíthattak rám, még ha egy családi összejövetel közepén is voltam.

Van barátom, aki szeret, de neki sem mondhtok el mindent. Nem akarom fárasztani a lelkizésemmel. Volt egy lelki válságom, de nem depresszió csak valami ahhoz hasonló. Már rég jobban vagyok. Most ez nem tudom mi. Most járok egy képzésre, ahol szintén mindenki el van a többiekkel én pedig kívülálló vagyok. Régen barátkozós voltam, mostmár azt várom h felém nyissanak. Talán felnőttem? A régi legjobb barátnőmmel sem tudom már úgy megértetni magam. Nem kommunikálunk, nincs kontakt...