A tanároknak nem felelősségük az, hogy a diákok egészséges lelkületűek legyenek?
Problémás gyerek voltam, és most problémás felnőtt vagyok. Már az oviból is vannak emlékeim, hogy kiközösítenek, és ez gimi végéig így maradt. Néha voltak barátaim, de mindig kiderült, hogy egyik se szeretett, csak szánalomból tűrtek meg. Nem értem, miért. Mindig igyekeztem jó lenni másokhoz, játszani, beszélgetni velük. Olyan durván bántak velem (nem vertek, csak lelkileg bántottak), hogy érettségi előtt depresszióba estem, de már előtte is komoly evési gondjaim voltak.
Igen, nekem is voltak hülyeségeim, buta húzásaim, de másoknak is volt, azoknak mégis megbocsátottak, nekem meg sosem. Nem adtak új esélyt, nem indíthattam tiszta lappal sehol.
Ezt a tanárok miért nem vették észre? Vagy ha tudták, miért nem tettek semmit? Tudom, elég bajuk van így is, de nem fontos a tanítás mellett az is, hogy az életre neveljék a gyerekeket és ügyeljenek arra hogy ne akarjon senki öngyilkos lenni? Nem érdekli őket?
válasza:Mert ez nem érdekli a tanárokat.
Nálunk is volt pár problémás gyerek. Mármint nem a gyerekkel volt a gond, hanem a családdal. A tanárok nem, hogy nem segítették őket, hanem még ők is csesztették.
Volt olyan osztálytársunk, akiknél otthon mindig állt a bál, verte az apja, nyilván így nem is tudott annyira tanulni otthon. A tanárok nem segítették, hanem piszkálták, hogy miért nem tanul többet, persze tudták, hogy miért nem.
Na ennyit a tanárokról.
100-ból egy normális van kb.
válasza: válasza:A kérdésedre a konkrét válasz: a tanár feladata: oktatás, nevelés, képzés. Ebből a nevelésbe tartozik bele az életviteli problémák kezelésének módszerei, de vedd figyelembe, hogy a tanár se nem pszichológus, se nem a szülőd, plusz egyidőben akár több száz diákkal kell foglalkoznia.
A te problémád per pillanat az, hogy az életviteli nehézségeid megoldására nem keresel megoldást, mert most nem vagy abban a lelki állapotban, hogy meglásd a kiutakat, hanem másokat okolsz az életed alakulásáért, a felelősséget teljesen áttolod másokra. Ez egy olyan állapot, amiből ki KELL lépned! Nincs értelme, nem javít a helyzeteden, leginkább csak ront rajta :-( Ha egyedül nem sikerül (a legtöbb embernek nem sikerül, szóval ez is OK), akkor kérj támogatást szakembertől! Nem viccelek, ez komoly dolog, és ennél csak rosszabb lesz, ha nem teszel semmit a saját érdekedben! Első körben: [link]
Most neked kell változnod, mert a világot nem lehet kifordítani a négy sarkából. Amint át tudod értékelni a múltadban történteket, úgy fogod meglátni, hogy ad1 nem kell hibást keresni, ad2 biztos, hogy ferde tükörben látod magadat is, és a környezeted is. Sokkal jobbak a dolgok valójában, mint ahogy most látod! ;-)
válasza:A tanárnak valóban feladata az egészséges lelkületű gyerekek nevelése, és abban igazad van, hogy észre kellett volna venniük azt, ha kiközösítettek, csúfoltak, nem barátkoztak veled stb. Ez fokozottan érvényes az általános iskolára.
Másik oldalról viszont az túlzás szerintem, hogy te most akkor a tanárokra fogod, hogy miattuk történt veled minden rossz. A tanárok ugyanis nincsenek ott mindenhol és mindenütt, és nem tudnak minden gyerekre figyelni. Mivel le vannak terhelve, sokszor örülnek, hogy ha a tananyaggal tudnak haladni, és nem maradnak el, és ez mellett nem igen jut idejük másra. Ez viszont az oktatási rendszer hibája, és ahogy ez régen is így volt (sajnos), manapság fokozottan így van. A tanárok is frusztráltak, idegesek, rengeteg adminisztrációs dolguk van, és sokszor nem azzal törődnek, amivel szeretnének, a gyerekekkel és a neveléssel, hanem egyéb kötelességeik vannak (papírmunkák stb.), ami elvonja ettől a figyelmüket. Ez létező dolog, és ha nem is minden tanárra igaz, de rendszerszintű és valós probléma.
Saját tapasztalatokat is tudnék írni, bár annyira nem akarok belemenni. De annyit elárulok, hogy én azt vettem észre mostanában (és eléggé furcsállom), hogy a tanáriban a tanárok megbeszélik egyébként egymás között a gyerekeket. Tehát van szó X-ről és Y-ról, hogy biztos azért ilyen motiválatlan, mert otthon van valami stb., tehát felállítanak mindenféle diagnózist, de odáig már nem jutnak el, hogy konkrétan a gyerekkel csináljanak is valamit. És nem értem, hogy ez miért van, csak azt tudom mondani, amit fentebb leírtam... Egy másik példa, hogy most év végén az egyik diákom lerontotta a jegyeit egy tárgyból, amiből egyébként én nem tanítom, és odamentem a tanárához, hogy ez miért történt stb. A tanárral is beszéltem, és a diákkal is, aminek az lett a következménye, hogy a gyerek elkerülte a bukást. És híre ment a tanáriban annak, hogy úr isten, én azokkal a jegyekkel is foglalkozok, amiket nem én adok, és hogy ez milyen nagy dolog stb. Sokan ezen csodálkoztak... Pedig szerintem semmi különös nincs ebben, csak láttam a gyereken, hogy valami baja van, és átnéztem a jegyeit... Sajnos ez a helyzet, hogy ilyen szinten az oktatásra helyeződött manapság a hangsúly a nevelés helyett...
A #7 nem mondott hülyeséget!
Próbáld meg hogy kerersel valami jó hobbit!
Vegyél egy motort, építs egy gyorsulási auót, és járj ki versenyekre, vagy ha erre nincs keret sportolj valamit!
Ne csapatsport, olyan amit egyedül és többen is lehet űzni!
Ha meg öngyilkos akarsz lenni akkor inkább próbáld ki a Wingsuit-ot!( [link] )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!