Valaki írna nekem tanár-diák történeteket/helyzeteket?

A matektanárommal nagyon jóba voltunk az érettségis év félévééig.Akkor viszont elkezdte "felkarolni a tehetségeket".Ez annyiban nyilvánult meg,hogy nyalt egy diákjának.Ez nekem eléggé szemet szúrt,a csaj amúgy is mindig ötös volt,mindig baromira kitűnt a többiek közül.Persze,volt bennem az elején egy kis irigység,aztán utána rájöttem,hogy felesleges olyan emberre irigynek lenni,meg féltékenynek,akinek amúgy nincs is akkora "tehetsége".Érettségiig csak én több,mint 500 matekfeladatot(érettségi feladatok) csináltam meg,és 53 pontos 3-ast írtam.Ez a mindig 5-ös,mindig nagyon jó,mindig nagyon tehetséges és kitűnő lány pedig 56 pontos 3-ast.

Ezek után örültem,mert bebizonyosodott,hogy a gyenge mindig teljesíthet jobban,ha akar és tesz a célja érdekében,amíg egy látszólag sikeres embernek,ha beképzelt és aláraknak mindent,és kiemelik,akkor neki csak lejjebb van.

Ettől én nem lettem beképzelt,és igazán az tetszett,hogy végre valamit a saját erőmből,csak lelki támogatással(barátnők) értem el.Azért kellett a lelki támogatás,mert kikészített az az időszak.

Azóta én OKJ-s képzésre járok,ez a lány meg egy kocsmában dolgozik egy faluban.Ezt nem fellengzésből,vagy szánalomból mondom,hanem azért,mert az igaz,hogy az OKJ se nagy dolog,de mégsem egy kocsma.

Mondjuk még kerülhetek kocsmába úgy,hogy ott dolgozok,de minden tőlem telhetőt megteszek azért,hogy ne ott kelljen dolgoznom.

Nem Pistibácsi napi problémáit szeretném hallgatni,hogy milyen rossz az,hogy csak egy darab ezrest tudott aznap elcsórni a feleségétől,hanem gyerekeken szeretnék segíteni.(gyermekvédelem)

Ennyi:) Egynek :DD

Ha kíváncsi vagy a mostanira is...... :DD akkor írj:P De ne üzenetbe,hanem ide:DD