Pedagógus feladatai közé tartozik e az hogy a gyereket rávegye arra hogy megcsináljon egy feladatot?

#11 A családi környezet hatalmas hatással van a gyerekre, ezt elképesztően nehéz felülírnia egy pedagógusnak. Mondhatni, szinte lehetetlen kategória.

A tanári kar összefoghat egy "neveletlen" gyerek ügyében, de érdemi változás csakis akkor lesz, ha a szülő is beleáll a dologba.

Pl. elmondhatod egy kisiskolásnak, egy nap kismilliószor, hogy nem szabad csúnyán beszélni, mert azzal megbánthatsz másokat, stb... De aztán délután hazamegy, és azt hallja a nap hátralévő részében, hogy a szülei úgy beszélnek egymással, mint a kocsisok. Neki ez a "normális" környezet, mert ebben nő fel. Apa és anya is csinálja, akkor mégis miért lenne rossz? És másnap reggel emiatt ugyanúgy csúnyán fog beszélni az iskolában...

Most a csúnya beszéd csak egy enyhe példa, de ezt bármilyen szituációra ráhúzhatod. Bántalmazás, tiszteletlenség, stb. A legprofibb pedagógus se tudja - vagy csak nagyon ritkán - kiiktatni a rossz családi mintákat. De jobb esetben nem is ez lenne a dolga. Hanem az, hogy a szülőt kiegészítve segítse a gyermek fejlődését. Nem szülő helyett szülőként kell funkcionálnia.

#11: A tanár azzal nem tud mit kezdeni, amit otthonról hoz. Ahogy előttem írták, kb. a mission impossible kategória a jelenlegi rendszerben. Alapvetően nincs is semmi lehetősége beleszólni az otthoni dolgokba. Vagyis már csak az extrém súlyos esetekben tud kezdeményezni lépéseket a megfelelő hatáságoknál, de az gyakorlatilag még a putri cigányok esetén is az utolsó utáni lehetőség. És értelme sincs, mert a gyakorlatban még több kárt okoz a gyereknek érdemi eredmény nélkül.

És ami még a nagyobb gond, hogy a szülő sem tekinti már tiszteletre méltó személynek a tanárt. Tehát alapvetően nem is partner abban, hogy a tanárt támogassa nem csak a tanításban, de a nevelésben meg pláne nem. Sőt kvázi ellenségnek tekinti a tanárt mindenki, aki felé a tanár próbálna kifogással élni, vagy építő kritikát megfogalmazni, segíteni. Ennek az okai már nagyon messzire vezetnének, de komoly rendszerszintű probléma ez az egész már. Ennek az egésznek többnyire még csak a tanárok érzékelik a negatív hozadékait, de 10-15 év múlva már a mindennapi életben fogunk azzal szembesülni, hogy a fiatal felnőttek egyszerűen egyre nagyobb arányban lesznek képtelenek hasznos tagjai lenni a társadalomnak (és itt nem csak arra gondolok, hogy tanulatlan lesz)

#10

A peagódus feladata a motiválás is.

Viszont a tanár nem hajcsár, és nem isten, de még csak nem is pszichológus (bár azért sok mindennel tisztában kell lenni ezen a téren), és nem is a gyerek szülője. Ha a gyerek magatartászavaros, lusta, neveletlen, az nem a tanár sara. Ők "hozott anyagból dolgoznak", amin ha úgy van, kicsikét talán lehet javítani, de csodát tenni nem lehet.