Csak én utálom ha az iskolában a tanár megkérdezi hogy hol voltatok nyaralni?

Megmondod, hogy nem voltál sehol. Mehetünk is tovább.

Mi se voltunk, de elmondtuk mit csináltunk, ettől mondjuk totál felesleges kérdésnek gondoltam és sose került később szóba.

Mondd azt hogy a Kanári Szigeteken voltál, úgyse tudja ellenőrizni.

Én is nagyon utáltam mindig ezt a kérdést és befeszültem tőle. Egyrészt olyan érzésem volt, mintha valami verseny lett volna, hogy "na, ki volt jobb helyen?" vagy "ki volt több helyen", másrészt meg én a nyaralásainkat mindig családi eseményként, személyes emlékként éltem meg, amit nem akarok ország-világ elé tárni, max. a legjobb barátaimnak mesélek róla, de a többieknek semmi köze hozzá, akikkel semmilyen kapcsolatban sem vagyok. Engem sem érdekel, hogy a többiek hol voltak és mit csináltak, másokat se érdekeljen, hogy én hol voltam. A barátokkal kölcsönösen megbeszéljük, mesélünk egymásnak, elmeséljük az élményeinket, de a többiekre meg nem tartozik és ennyi. Mindig utáltam ezt a kérdést. A tanárnak sincs hozzá semmi köze. És egyáltalán semmi irigység nincs a dologban, felőlem aztán Dubajban is töltheti bárki a nyáriszünetet, pont nem érdekel.

Huh, de sok irigy van itt.. na látjátok, ti is bizonyítjátok, hogy a magyar népre mennyire jellemző az irigység, a dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Én is utáltam, mert ott és akkor sose voltam képes normálisan összefoglalni. Pedig mi voltunk az Adrián, voltunk Szlovéniában, Ausztriában, belföldön is a nagyszülőknél, vitorláztunk a Balatonon.