Miért ítélik el sokan azokat a szölőket, akik kritikusak a pedagógusokkal?

Nagyon tág fogalom, hogy mi számodra a megfelelő hangnem. A pedagógus is ember, neki is lehet rossz napja. Nyilván aki szakmailag rendben van, az ezeket próbálja a tantermen kívül hagyni, de vizsgáljuk a másik oldalt is.

Az a diák, amelyik fenyegetőzik, vállát rángat, nem köszön, káromkodva zavarja az órát, az mivel jobb? Persze, gyerek, de ennek a számlájára azért minden nem írható.

Ez a hatalom dolog meg nagyon sok ember fejében él, de őszintén? Én ezt sosem tapasztaltam a kollégák körében, pedig van néhány, akik nélkül jobb lenne az oktatás. Ki érzi hatalommal bírónak önmagát egy rakat gyerekkel szemben, 250ezerrel a zsebében?

Mondom, érdemes minden résztvevőt meghallgatni, megpróbálni pártatlanul állni a problémák megoldásához, ami nyilván nagyon nehéz.

Elképzelheted egyébként, hogy nem fogok nyájasan bájologni például egy olyan gyerekkel, aki egyrészt át akar verni, másrészt elküldött a nénikémbe azért, mert megkértem, hogy ne zavarja az órát. Ha átlép egy határt, onnantól szerintem senkitől sem elvárható, hogy buksisimivel intézze a dolgot.

#7

"6, mire gondolsz például?"

A fiam 4. osztályos, a második szaktanáriját kapta pár hete (de van, akinek már három is van az osztályban). Az egyiket azért, mert kint játszottak az udvaron, nem hallották a csengőt, és ezt a 40-50 éve ott dolgozó tanárnő úgy értelmezte, hogy nem akarta bemenni órára, pedig tényleg csak arról volt szó, hogy nem hallották meg a csengetést. A másik szaktanáriját tavaly kapta, szintén valami hasonló baromságért..

Amúgy a gyerek magatartása 5-ös, a szorgalma 4-es.

Ez olyan, mint ha én informatikusként belerúgnék kettőt a switchbe, és azt várnám tőle, hogy megjavuljon a hálózat :D

Ugyanez a tanárnő szülői értekezleten azt ecsetelgette a múltkor, hogy maguk szülők is nem rég voltak gyerekek, pontosan tudják milyen iskolásnak lenni, stb. Úgy kezel minket, szülőket, mint a gyerekeket.

Én egyébként már nem járok szülőire, mert a másfél órából egy óra húsz perc arról szól, hogy jajj a gyerekek milyen rosszak, jajj mennyire nehéz a tanároknak, jajajjj... folyamatosan előadják Jeremiás sirámait, de őszintén szólva, ez ki a bánatot érdekli?! Mondják el a hasznos információkat és kész. Ha pedig nem tudják elviselni, hogy a gyerekek olyanok, amilyenek, akkor ne menjenek tanárnak.

Egyetemen tanítok, de itt is van néha érdekes szülői megnyilvánulás.

Bejön őrjöngeni az anyuka, hogy a fia mondta neki, milyen sokat készült, de pikkelünk rá és azért kapott egyest. Miután már levegőt sem kapott a sok kiabálástól, lehetőségünk nyílt megkérdezni a gyereke nevét, ezen persze ismét kiakadt, hogy hogy nem tudom ki az ő fia...

Név alapján sem tudtam ki az illető, így a jelenléti ívhez folyamodtam mankóként és láss csodát 14 alkalomból egyen sem volt, a zh-kat sem írta meg.

A hölgynek voltak kapcsolatai (polgármester férj) és felsőbb utasításra lehetőséget biztosítottunk neki, hogy a fia külön időpontban ezt megtehesse. Az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályzatra gondolva további 31 diáknak írtam e-mailt és velük is időpontot egyeztetnem. Ennek is persze negatív következményei lettek, felmenőim megróttak, mivel azt a vizsgaszabályzat ezt nem tenné lehetővé, de ha nem teszem akkor vétek egyenlő bánásmód elve ellen!

Meglepő mód elégtelent írt, így ismét elszabadultak az indulatok, berendeltek elbeszélgetésre. Végül igazat adtunk nekik és 0%-os elégségest kapott!

A hallgatói véleményezésen negatív kritika volt, hogy a kihirdetett követelményrendszernek nem tettünk eleget pl. max. 4 hiányzás, zh-k megírása kötelező, zh íratás a tanórán kívül, követelmények többszőri változása, délután 18:00 után csúszó felkészítő, stb.

Nekünk az ilyen sületlenségeket, akkor is meg kell indokolnunk, ha a diákok érdekében és az ő kérésükre, vagy akár vezetői utasításra történik a változás. Beteg világban élük!

"Nem voltam rest bemenni az iskolába és kihívatni óráról, meg is mondtam neki a magamét.Utána pár hónapig nem volt vele baj.Következő tanévet máshol kezdte."

Hatékony problémamegoldás...

Sajnos nagyon sok ember haragszik a volt tanárára, az oktatásra, és tapasztalatból én úgy látom, hogy legfőképpen saját magára, mert nem ért el annyit az életben, amennyit szeretett volna.

Nekem is voltak rossz tanáraim, de a többségük normális és segítőkész volt. Borzasztóan hálás vagyok nekik, mert nélkülük nem lennék az, aki vagyok.

Tanárként én azt látom, hogy akkor van probléma a szülővel, ha olyan dolgokban érzi magát kompetensnek, ami nem az ő szakterülete. De nyilván mindent meg lehet beszélni normális hangnemben, tisztelettel, kérdésekre válaszolva.

Én az ilyen szülők miatt (is) hagytam abba a tanítást (más miatt is, de ez a kérdéskör vastagon benne volt).

Azt elhiszem, hogy vannak rossz tanárok, biztosan mindenki tud mondani tanár általi visszaéléseket a saját életéről, én is tudok a gyerekkoromból. Sőt, a tanári pályámból is tudok kollégákat mondani, nem vitatja ezt senki.

Viszont pl. a #3-as válaszoló igazat írt, csak aki lepontozza, és a kérdező is, nem értik, hogy mi a lényege a mondanivalójának.

Senki nem vitatja, hogy vannak hülye és tényleg öncélúan szemétkedő tanárok. Mert vannak. Viszont ez nem menti fel a szülőket attól, hogy manapság általánosságban véve túl sokat engednek meg maguknak, és olyan dolgokba ártják arrogánsan az orrukat, amihez nem sok közük és ismeretük nincs. Vagyis az, hogy meg akarják magyarázni a tanárnak, hogyan kell tanítani, az valóban elfogadhatatlan. A szülői hozzáállás, a tanár-ellenes attitűd, ami általánosságban megnyilvánul, ez a lényeg, erre utalt a #3-as válaszoló. Mert ez valóban megfigyelhető, hogy tényleg rossz irányba halad.

Nem véletlen, hogy egyre kevesebb a tanár, csak azt nem értem, hogy akkor a szülők miért vannak felháborodva, hogy a postás megy be angolt tanítani? Mert igazából az ő hozzáállásuk, attitűdjük (is) járult ahhoz hozzá, hogy ez a helyzet valósággá váljon...

Én is azért hagytam ott a tanítást, mert rájöttem, hogy itt nincs szükség valós tanításra, nincs szükség objektív, valós értékelésre, nincs szükség a szakmaiságra. Kapjon mindenki ötöst a szép szemére, ne legyen semmilyen megerőltetés, ne legyen számonkérés, ne legyen befektetett energia, mert ha a gyerek rossz jegyet kap, az igazából a tanár hiábja, valójában a tanár "akajra elvenni a gyerek kedvét az egésztől". Ja, persze. Hát tessék, tanítsa akkor a postás. Én ide felesleges vagyok, az biztos.

De az is biztos, hogy ha egyszer visszamennék a pályára (aminek semmi esélye nincs), akkor szülőkkel max. csak akkor állnék szóba, ha e-mailben előzetesen tájékoztatnak arról, hogy miről akarnak velem beszélni. És csak akkor beszélnék velük, ha arra dedikált időpont van (fogadóóra, szülői értekezlet stb.), csak úgy a folyosón vagy a piacon vagy akárhol meg sem állnék nekik.

Kérdező ezt írja:

"Nem voltam rest bemenni az iskolába és kihívatni óráról"

Ilyen nincs, én biztos arra hivatkoznék, hogy közfeladatot ellátó személy vagyok, és az ilyen hülyére ráhívnám a rendőrséget.

A tanár ne járkáljon be az iskolába, én ezt is megtiltanám egyébként. Semmi keresnivalója ott, én biztosan szűrném, hogy az iskola épületébe a tanítási időben csak 1. a gyerek, 2. a tanár, 3. a dolgozók, egyéb személyzet (iskolatitkár, rendszergazda, takarító, konyhásnéni stb.) mehet be. A szülőnek semmi dolga az iskolában, kitiltanám őket.

"A tanár ne járkáljon be az iskolába, én ezt is megtiltanám egyébként."

Elírtam, a *szülő ne járkáljon be az iskolába

De egyébként nem is áll távol a valóságtól ez a nyelvbotlás, manapság egyre kevesebb tanár mászkál be az iskolába. Szerencsére.

"Nem voltam rest bemenni az iskolába és kihívatni óráról"

Ezzel én is egyetértek. Azért van fogadó óra, szülői értekezlet, hogy az ilyesmit meg lehessen beszélni.

"Én egyébként már nem járok szülőire, mert a másfél órából egy óra húsz perc arról szól, hogy jajj a gyerekek milyen rosszak, jajj mennyire nehéz a tanároknak, jajajjj... folyamatosan előadják Jeremiás sirámait, de őszintén szólva, ez ki a bánatot érdekli?! Mondják el a hasznos információkat és kész. Ha pedig nem tudják elviselni, hogy a gyerekek olyanok, amilyenek, akkor ne menjenek tanárnak."

Eredetileg csak kíváncsiságból olvastam el a kérdést és a válaszokat, mert se szülő se tanár nem vagyok, de ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni. Jaj, de imádom ezt a gondolkodásmódot... van az osztályunkban 8 gyerek, akiknek szerintem így gondolkodnak a szülei. El is ment már az iskolából miattuk 3(!) tanárunk. Fotózgatnak, videózgatnak órán, elküldik egymásnak, talán a netre is kiteszik, bekiabálnak az órába, hangosan beszélgetnek, vihognak, csúnyán beszélnek a tanárral,csak nekik lehet igazuk, szemetelnek, rongálnak, üvöltetik órán a zenét. Nekem diákként is már sokszor a tököm ki van velük mert nem lehet tőlük tanulni, és sajnálom a tanárokat, akik közben láthatóan próbálnak nem bőgni. Ajánlom, nézz magadba jó mélyen, ha szerinted ez a viselkedés rendben van, és még a tanárok a rosszak, amiért KÖNYÖRÖGNEK a szülőknek, hogy csináljanak valamit a gyerekeikkel. Azt állítod, minden gyerek ilyen alapból és ezt el kell fogadni, mégis van rajtuk kívül 25 gyerek az osztályban, akik meglepő módon tudnak viselkedni, és emberként bánni a tanárral.