Miért ítélik el sokan azokat a szölőket, akik kritikusak a pedagógusokkal?

Mert az a korosztály aki a rendszerváltás előtt volt gyerek nem bírja feldolgozni, hogy akkorát változott a világ, hogy már a gyereknek is lehet igaza.

Ha nekik nem volt igazuk, meg ők otthon kikaptak mindenért akkor aki most gyerek annak miért lehet igaza és a szülő miért nem a gyereket csapja mellbe egy szívlapáttal?

Én legalábbis ezt tapasztalom sajnos.

A szülő nem pedagógus, a pedagógus viszont szakember, ezt sokszor el szokták felejteni. A vízvezetékszerelőnek sem te mondod meg, hogy hogyan javítsa ki a problémát, az orvost sem instruálod, hogy hogyan varrjon össze műtét után. Ennyi.

Nagyon fontos lenne megérteni, hogy egy egy hármas együttműködés: pedagógus, szülő, gyerek. Mindenkinek akarni kell, kommunikálni, együtt dolgozni. Ezt nagyon alá tudja ásni, mikor egy szülő a pedagógus minden mozdulatát élesen kritizálja minden szakmai hozzáértés nélkül, meg anélkül, hogy belelátna. Pistike hazaszalad, panaszkodik, talán néha túloz is, anyuka egyből habzó szájjal veri az asztalt az iskolában anélkül, hogy a másik oldalt meghallgatta volna. Közben otthon Pistikének elhordja a tanárt mindenfélének, ami miatt Pistike még tiszteletlenebb lesz az intézményben és zárul az ördögi kör. Senkinek sem jó.

Persze sajnos nagyon felhígult a szakma, ez igaz. Rengeteg olyan kolléga van, akit emberek közé se kéne engedni, főleg nem gyerekek közé. De az a tapasztalatom, hogy a leginkább jóindulatú, szakmailag abszolút kifogásolhatatlan, kedves, nagyszerű kollégákba is beleállnak a szülők ahogy csak tudnak.

A szülőnek nem dolga, hogy a "körmére nézzen" a szakembernek. Nem szaros gyerek, hogy ellenőrizgesse egy laikus, arra ott vannak a szakmai ellenőrzések. Én most pont azt látom, hogy éppenhogy nagyon sokat megengednek maguknak a szülők. Olyan szakmai dolgokba ütik bele az orrukat, amihez nekik halvány segédfogalmuk sincs. Közben otthon nevelés nuku. Úgy jönnek elsőbe, hogy némelyik nem tud rendesen evőeszközzel enni, cipőfűzőt kötni negyedikben, köszönni egyáltalán... Pedig ezek nem az iskola feladatai.

Szóval mert neked volt egy- egy rossz élményed gyerekként, alapból bizalmatlan, gyanakvó és rosszhiszemű vagy.

Ha az élet más területein is ilyen "pozitív" személy vagy, nem irigylem a gyereked sem.

A szülőnek az lenne a feladata, hogy otthon úgy megnevelje a gyerekét, hogy a tanárnak ne kelljen fegyelmeznie. Szerintem mindenkinek a saját háza táján kellene rendet tennie és utána ránézni mások körmére.

Én tisztelem a tanárokat, nekem sosem lenne türelmem egy idegesítő, neveletlen gyereknek győzködni a tudálékos szülőjét, hogy miért nem neki van igaza.

#3

"Én most pont azt látom, hogy éppenhogy nagyon sokat megengednek maguknak a szülők."

Szerintem meg túl keveset.

6, mire gondolsz például?

A nővérem például most azért hajcihőzött a kislánya tanítójánál, mert szerinte (laikus!) a Meixner olvasástanítási módszer hülyeség és értelmetlen. Hiába magyaráztam neki, hogy sok esetben megelőzi a diszlexiát, meg hogy ez évtizedek óta bevett módszer és nagyon is jó, ő okosabb akart lenni.

Nekem is volt olyan esetem, hogy beírtam az egyest egy angol szódolgozatra (kéttannyelvű iskola harmadik osztály) a szülő meg verte az asztalt, hogy én szívtelen vagyok, mert szegény gyereknek ez mekkora törés. Azt akarta elérni, hogy töröljem ki a jegyet és teljesen ugyanabból a 10 szóból írhassa újra a gyerek. Megengedtem az újrázást, de közöltem, hogy az eredeti jegy marad és szó se lehet teljesen ugyanarról a 10 szóról, hanem az eredeti anyagrészből - 20 szó - fogok választani. Ment az igazgatóhoz meg kb. mindenhová, természetesen a pedagógiai program és intézményi szmsz alapján jártam el, tehát nekem volt igazam.

Egyébként a kisfiú elfogadta a dolgot, meg is beszéltük.

Egy kollégát azért vegzáltak a szülők, mert az országos standard értékelést használta az atlétikai feladatoknál. Volt javítási lehetőség, volt más jegy is, ami felhúzta őket, de a szülők kiakadtak és összefogtak, mert nem bírták elfogadni a gyerekeik jegyeit.

Engem azért is kérdőjeleztek már meg, mert irányított csoportalkotást alkalmaztam csoportmunkánál, tehát Mucika nem biztos, hogy a legjobb barátnője mellett ülhetett heti egyszer a csoportmunka alkalmával.

Az ofő kolléga szerette volna diszlexia gyanújával vizsgálatra küldeni a gyereket, na azért is kaptunk olyat, hogy nem tettük zsebre, pedig segíteni akartunk, a gyerek végül megbukott, mert nem kapott fejlesztést és súlyos elmaradásai lettek.

Mindenbe beleszólnak, mindent akarnak, úgy ahogy ők akarják. Semmilyen szakmai érvvel nem lehet hatni rájuk, tisztelet a kivételnek. Nagyon kevés az együttműködő szülő, pedig igazából a fent említett három résztvevő együttműködése a legfontosabb a gyermek oktatásában. Ez viszi előre. Mi, rossz gonosz pedagógusok nem ártani akarunk - mondom, köztünk is vannak alkalmatlanok - hanem segíteni. Nem a gyerek ellen vagyunk, hanem érte.

#3