Ha tanár lennél, mit tennél, ha egy gyerek minden órán ugatna?

Másnál nem csinálja? Nincs ticje?

Volt ilyen gyerekünk: Tourette szindrómája volt. Gyógyszer mellett, is csipogott , nyekegett. Megtanultuk figyelmen kívül hagyni . Serdülőkor végére szokott enyhülni. Tudatosan kicsit elnyomható, de utána duplán kijön. Lehet ezért van gond a rajzórán.

27

Nagyon rafkós 🤣

#27, igen, biztosan nagyon rafkós, de a mai világban már ez sem működne. Egy ilyen, és a szülők jönnének be vérben forgó szemmel, és hetekig ezen menne a dráma. Mások miatt az ő gyerekét büntette a tanár ártatlanul stb. Nálam mondjuk az ilyesmi pont nem használt (nem is szerettek a szülők...), ilyenkor viszont mennek az iskolavezetéshez, ha az sem használ, a tankerületbe, ha az sem, az újságba/TV-be. :D

Lássuk be, a tanár kezében semmilyen eszköz nincsen. Én még érettségi tárgyakat tanítottam, így valamilyen szinten tudtam fogni őket (valamilyen szinten...), de az sem volt könnyű, de egy rajztanárnak hatványozottan nehezebb lehet. Pedagógiai és emberi ráhatáson kívül semmit nem lehet tenni egy ilyen gyerekkel. Semmilyen tisztelet nincs az ilyenekben, fogalma nincs az alapvető viselkedési normákról, nincsenek gátlások. Itt arra gondolok, hogy amikor én voltam gyerek, már csak azért sem kezdtem el röfögni az órán, mert volt bennem olyan, hogy mit gondolnak rólam mások, mit fog szólni a tanár stb., de ilyen gátlások ma már teljesen hiányoznak, mert mindenki arra van nevelve, hogy "állj ki magadért", de ennek a rossz, individualista, énközpontú értelmében.

Ha belegondolunk, mi az már, hogy egy gyerek azért kezd el nyüszíteni, hogy a tanár ideges legyen?

A #16-os válaszával messzemenően nem értek egyet. Van az a pedagógiai szituáció, ahol a hasonló beszélgetésnek van létjogosultsága, de egy ilyen helyzetben ez csak olaj a tűzre... Főleg ha a tanár száját olyanok hagyják el, amiket a #16-os írt, hogy a tanárt alázza meg stb. Nehogy már... Őszintén szólva, ez éppen hogy az a szituáció, amikor egy normális világban a tanár ha észreveszi, hogy a gyerek csak azért kezd el nyüszíteni, hogy őt idegesítse, hogy odalép hozzá, és egy olyan sallert oszt le neki, hogy a pad adja a másikat, és eleredjen az orra. Taknyos hülyegyerek, hagyjuk már! Pont azért jutottunk el idáig, hogy ez már nincs, pont a #16-os válaszoló mentalitása miatt érzi egy gyerek úgy, hogy megteheti, hogy "felidegesíthet" egy tanárt...

Ne értsen félre senki, nem vagyok a testi fenyítés mellett, sőt, amikor tanár voltam, soha eszembe nem jutott volna, hogy megüssek egy gyereket. Az én elvem az, hogy a gyerek el se jusson odáig, hogy így viselkedjen, én ezt valahogy meg tudtam oldani még a mai világban is. De ha egy gyerek így viselkedett volna velem, bizony, lehet, hogy eljárt volna a kezem! Talán ezt látták is rajtam, férfi is vagyok, és ezért sem viselkedtek így, de a mai elnőiesedett tanári szakmában ez a fajta szigorúbb kiállás már nem nagyon van meg.

Szóval a #16-os válaszolóval egyáltalán nem értek egyet, a gyerekek nem a tanárok partnerei, hogy ha rosszul viselkedik a gyerek, leülj vele, hogy "jaj, jaj, megbántottál...". Ez a lehető legrosszabb! Pont a nevelői szigort hiányolom a mai iskolákból is.