Ha tanár lennél, mit tennél, ha egy gyerek minden órán ugatna?

#9: ebből még nem következtetnék arra, hogy speciális igényű. Sok hasonló gyereknél elég egyszerűen az, hogy fegyelmivel kizárják, és a tankerület keres egy másik iskolát neki.

A gyerek hátterének feltárása pedig az osztályfőnök feladata. Furcsa módon a kérdésből nem derül ki, hogy ez megtörtént volna. Hiszen alap dolog, hogy notórius gyereknél az osztályfőnökhöz megyek, nem az az igazgatóhoz elsőre.

"Kezeletlen mentális probléma is lehet a háttérben, de többnyire otthon van gond."

. Na, ja. Tapasztalat, hogy az ilyen gyerekektől a saját szülője még jobban fél, mint a tanár.

Huh engem biztos nagyon idegesitene. De az a helyzet, hogy sajnálom a kisfiút. Ezeket azért csinálja, hogy figyelj rá, illetve a többiek is. Nagyon nem kaphat otthon megfelelő mennyiségű figyelmet. Azok a lépések, amiket gondolnánk, hogy fegyelmezni kell, igazgató, beírások ideig óráig még talán jók is, de tüneti kezelése a problémának és nem fog jót tenni.

Szerintem az iskolapszichológussal kellene egyeztetni, mit gondol ő erről a viselkedésről.

10-es vagyok... a szülő nem fél, hanem vagy szemellenzőt visel és nem hajlandó tudomásul venni, hogy a gyerekkel gond van (de sok ilyen van...), vagy azért sunyít, mert otthoni nehézséget nem akar kiteregetni (válás, rossz kapcsolat, szoc. nehézségek, egyik vagy mindkét szülő szerhasználó, stb.) vagy bántalmazzák (verbálisan, tettlegesen, szexuálisan, szeretetmegvonással, stb.).

"A szülő még jobban fél"??? Hát hajrá, ijedjen is meg. Én gyerekpárti vagyok, ezt a gyereket is sajnálom nagyon, remélem kiderül, mi van vele, és végre valaki valós segítséget tud majd neki nyújtani.

Született néhány válasz, de sajnos nem túl reálisak a mai világba. Valahol tényleg a régi idők megoldása lenne a legjobb, de manapság pl. törvény tiltja, hogy kiküldhessék óráról. Vagy kirúgatni szaktanárikkal sem feltétlenül lehetséges ha épp az igazgató azt mondja, hogy "veled van a baj ha CSAK TE nem tudod fegyelmezni".

A szülők pedig ha elhanyagolóak akkor le se szarják, hogy milyen és hány intőt visz haza a gyerek, duplán nehéz az ügy ha ilyenek a szülők.

A "igazgazóiba mész, ha nem hagyod abba!" jellegű pedig a mai gyerekeket nem ijeszti meg valamiért.

Az osztályfőnökkel kellene kommunikálni, esetleg ha többször fennáll ilyen probléma akkor pszichológushoz irányítani a gyereket (igaz, ehhez is kell szülői beleegyezés, de meglepő módon sok elhanyagoló szülő annyira leszarja a gyerekét, hogy minden papírt aláírnak amit a gyerek hazavisz mert rohadtul nem érdekli őket mizu a suliban).

Írtad, hogy btmn-es... kap fejlesztést? Van fejlesztőtanára? Vele is kéne kommunkálni és együttesen átvenni a problémát és a tanácsát megfogadnod.

Az a probléma amúgy, hogy btmn-es tanulót meg pláne nehéz kicsapatni a suliból, szóval nem feltétlenül lehet arra alapozni hogy X mennyiségű szaktanári beválik.

Több megoldással próbálkoztam én is az évek során ilyen gyerek esetében. A legkönnyebb és legkézenfekvőbb a jutalmazás-büntetés (pirospont, feketepont vagy csillagok és azoknak elvétele, bármi) rendszer. Nem tudom az osztályfőnök mennyire teszi ezt neked hozzáférhetővé, de érdemes akár túljutalmazni az elején és nem csak óra végén hanem közben is. Ekkor a problémás gyerek vagy kap vagy nem, de láthatja, hogy 10-20 perc csendért mennyire könnyen lehet jutalmat kapni.

A büntetés pedig mondjuk hogy ő nem kap míg mindenki más igen.

Azonban a legjobban bevált taktikám nekem a pedasszisztensek. Nem tudom nálatok van-e, de ők az igazi aduászok ilyenkor. A gyereknek sokszor elég egy darab felnőtt figyelme. A pedasszisztens ilyenkor ha külön leül vele játszani, esetleg játékosabb módon csinálja az adott óra feladatát (vagy épp pont nem azt a feladatot, de maradjunk a rajznál: épp rajzol, alkot valamit vele) akkor az megoldás lehet.