_Nektek mik jutnak eszetekbe a középiskolai évekről?

Nehézség, küzdelem, majd közepes eredménnyel letettem az érettségit.

Kemény évek voltak.

Ahogy elnézem, itt a legtöbb embernek negatív élményként maradt meg.

Számomra a kezdeti szakaszban reményteljes, azt hittem ezek lesznek a kedvenc éveim, aztán rövidesen kiderült hogy a legeslegrosszabbakká váltak. Egész 9-12ben a gyomorgörcs volt a legjobb barátom minden reggel iskola előtt. Konkrétan féltem bejárni iskolába, azon gondolkodtam hogy hogyan fognak ma megalázni. Sokszor lógtam, csak hogy ne kelljen ott lennem a többiekkel. Szörnyen kellemetlen volt, amikor nem jött a padtársam iskolába, és 8tól 3ig senki sem szólt hozzám egy szót sem, pedig ültek körülöttem bőven. Amikor párt kellett választani, engem sosem akartak. 12ben már a tanárok előtt is simán megszégyenítettek,akik nem reagáltak semmit. A social médián is gyűlölködő kommenteket hagytak nekem a saját osztálytársaim, megfenyegették a nyílt utcán, ilyenek. Pedig adtam a külsőmre, igényes voltam és jól is tanultam, csak nem voltam nagypofájú, és nehezen nyitottam/nyitok.

Azóta egyetemista vagyok, egyedül élek egy városban, a szakon mindenki tiszteli a másikat, és rámtalált a szerelem is, tehát teljesen vége a rémálomnak. De ez a seb még nem gyógyult be teljesen.

20L

Utáltam, mint a szart, önbizalmam nullán (közben 4,4 átlaggal csináltam végig). Kisváros, közgazdasági szakközép. Őskövület tanárok (akik jöttek új tanárok az egyetemről, először jó fejek voltak, aztán fél év múlva bugrisabbak voltak még a dirinél is). Napi szintű baxtatás, napi 6-8 órányi házi feladat feladva, napról napra nyűglődés. UTÁLTAM. (Nem is járok oszttalira).

Ja, közben látni, hogy ezt másképp is lehet. Tesóm egy műszaki szakközépben tanult, neki buli volt a négy év, laza, jófej ofő, jó fej osztálytársak. Volt számonkérés nekik is, de nem a napi szintű, ész nélküli földbe döngölése a diákoknak. És a két eset sehogy sem függ össze a színvonallal, mert kb. ugyanannyit vettek fel tőlük is egyetemre/főiskolára, mint tőlünk. Csak hát nálunk tűzzel-vassal ki kellett irtani a diákokból még az önálló gondolkozás árnyékát is. Szívből gyűlöltem.

Én szeptemberben leszek második éves gimis.

Hát mit ne mondjak, ez az év nem volt valami fényes, főleg az első pár hónap, amikor szépen elkezdett csesztetni egy nagyképű, beképzelt lány :D

A tanulmányi átlagom 3-as és 4-es között lett, mert sajnos nem egyszer kaptam 1-est, 2-est.

Igazából van sok jó dolog, ami történt velem, például lettek nagyon jó barátnőim, rengeteget nevettünk, elkezdtem járni táncszakkörre, (két 11.-es gyerek tanítja nekünk a táncot, ők egyébként már nagyon sok ünnepségen felléptek a suliban) és pedagógusnapon előadtunk egy morvai tánckoreot, illetve az évzárón az igazgatónőnek adtam virágot, akit nagyon de nagyon kedvelek.

Úgyhogy összességében nem mondanám, hogy annyira rossz volt az első év, de az eleje lehetett volna jobb is :)

Azóta a lány már leszállt rólam.

Ja, és amiket a #25-ös ír, azokból egy pár nekem is megvolt, illetve meglesz :D

"lazaság, nemtörődömség, iskolai beskatulyázás, lázadás a szülői elvárások ellen"..