_Nektek mik jutnak eszetekbe a középiskolai évekről?

#13

Igazából nem a középsulit imádtam, hanem azt az életszakaszt.

Nem voltam nagy dumás, sosem értettem igazán a beilleszkedéshez, de lett egy két barátom minden féle "körökből". Az egy számunkás képző volt, nagyon vegyes összetételű, kicsit dilis, de alapvetően elfogadó, jólelkű osztálytársakkal. Voltak néha ugratások, de csak viccből. Fiatal, bolondok voltunk, na...

Emlékszem, volt egy nagyon csóró, csúnyácska osztálytársnőnk és vittünk neki divatosabb ruhákat, cipőket, meg elvittük vásárolni, kikupáltuk picit. Szóval inkább támogató, elfogadó osztály volt, nem kirekesztő.

Az első fele: klisés és unalmas, a második: hektikus.

Tele volt az osztály menőkkel, igazi, markáns egyéniségekkel, és nem is találtam a helyem, illetve egy picit kiközösítve is éreztem magam, de abban én magam is ludas voltam (nem voltam akkoriban valami nyitott, megközelíthető).

Én voltam a tipikus "jéé! te is itt vagy?!" címzettje, de nem bántott mindig. Az viszont kicsit, amikor "osztálybulit" szerveztek elsőben, első alkalommal, és benne voltam abban az 5-ben, akit meg sem hívtak. A főszervező az ominózus nap egy megtermett uborkásüvegnyi pénzzel járkált, amire rá is kérdezett egy tanár, akkor derült ki, hogy mi a helyzet.

A végére meg is találtam a társaságom, sportolni is kezdtem, és nagyon pörgött a társasági életem, sulin kívül is volt egy rakat programom, sulis versenyeken, OKTV-ken is részt vettem. Tetszett az az időszak, de fárasztó is volt, hogy konkrétan csakis aludni jártam haza.

A város egyik legszebb részén át vezetett az út reggel-délután, minden évszakban. A többi csak szenvedés volt többnyire.

De még ezt is visszasírtam, amikor belekóstoltam a felnőtt életbe.