Van/volt olyan tanár az életetekben akinek sokat köszönhettek? Vagy olyan tanár van itt aki sokat köszönhet egy diáknak?

Nincs olyan tanárom,akire ne jó szívvel emlékeznék. Közülük is első a biológia és a kémia tanárom - ők raktak a sínre,hogy ezekből tanuljak tovább és legyek tanár.

Már nem vagyok a pályán,de sokszor van nosztalgiám.

Két olyan tanítványom volt , gimiben, akire emberileg is felnéztem. Két srác.Őszinték voltak, és bár nem kitűnők,de hozzáállásban és a fiatalok tiszteletében sokat tanultam tőlük.

Egyébként abban is szerencsés voltam,hogy soha nem volt fegyelmezési gondom.Mégpedig azért,mert embereknek,értelmes embereknek és nem alattvalóknak vettem a diákokat és emberi problémákról,esetekről is rengeteget beszélgettem velük.

Köszönet nekik,az idők múltával is !

F

Mindig is az egyik kedvenc tárgyam volt a történelem, ma is rengeteget olvasok a témában, illetve szeretek róla dumálni. Felmerült, hogy szívesen mennék töri-földrajz tanárnak. De amúgy az informatika a másik ami érdekelt.

Az ofőm középiskolában töritanár volt, nem sikerült ugyan megutáltatnia velem a törit, de attól elment a kedvem, hogy ilyen irányba menjek, mert pocsék tanár volt. Szóval részben neki köszönhetem, hogy programozónak mentem.

Egy alapbetegség miatt hátrányaim vannak/voltak, azonban nagy az akaraterőm. Ezt érzékelte egy tanár, aki a szegénységet, a megkülönböztetést ismerte kiskorában, így felfigyelt rám, és leérettségiztem ((később diplomáim is lettek).

Ugyanebben a közegben 2 másik személy is figyelte az akaratomat - tehát, hogy érettségizzek le -, és volt osztálytársam, akinek megint sokat jelentett a küzdésem.

Szerencsére, túlzás nélkül, 1-2 tanártól eltekintve mindenkiről jókat tudok mondani, viszont ketten vannak, akik kiemelkednek közülük.

Magyar tanárom még felsőből; kiváló tanár volt (pár éve ment nyugdíjba), szigorú, következetes, sosem arcra osztályozott, de közben remek légkör volt az óráin, tudott fegyelmet tartani, és figyelmet is. Nagyon frappánsan felépített órai, rendszere volt. Ééés, amit köszönhetek neki: látott bennem valamit, amit én magam nem. Nem nagyképűségből; a nyelvtan órákon messze én voltam a legaktívabb, és a tudásomat tekintve is én lehettem a legstabilabb az osztályban, viszont 2-3 éven át sosem lettem 5 belőle. Mindig elmondta, hogy ott van a tudásom, de tudnék ennél jobbat is. (amúgy az átlagom is 4-5 közt billegett) Szóval még inkább hajtani kezdtem, hogy abból is összejöjjön az 5, és sikerült, közben megtanított jobban küzdeni, és arra is, hogy jobban észrevegyem, milyen képességeim vannak. Nagyon ösztönző volt.

A másik tanárom pedig egyetemről volt. Nemrég váltott pályát. Szóval, ő még egyik óráján "szemelt ki" (nem olyan értelemben!), és látott meg bennem talán egy picivel többet. Az én érdekemben is szólt párszor, amikor tanszéki megbeszélés volt, és neki köszönhetően 2x is megnyertem egy remek ösztöndíjat, amire céltudatosan, név szerint engem kértek fel/ajánlottak be. Már maga a tudat, hogy tényleg ennyire hitt bennem, és ennyit megtett, remek érzés volt, és tényleg hálás vagyok érte, neki. Az ösztöndíjnak hála nemcsak jócskán írhatok mit az önéletrajzomba, hanem rengeteg tapasztalatot, élményt gyűjtöttem be, sok új, szakmabeli embert ismertem meg, több, számomra új helyen próbáltam ki magam, és rendesen betáblázta az elmúlt hónapokat (nem rosszból). Illetve, enélkül szerintem még a mostani szakmai gyakorlatom sem ott kezdhetném meg, ahol fogom, mert sikerült kapcsolatokat is kialakítanom, ami itt most nagy előny volt.

Szóval tényleg hálás vagyok nekik, illetve a többi tanáromnak is.

Az egyik gimis tanárom, miatta jöttem rá, hogy nekem a tanárira kell jönnöm. Az órákon következetes volt és szakmailag a legjobb, akit ismerek. (Az egyik tárgyam egyezik vele, szóval kb. meg tudom ítélni.)

Mikor már nem tanított, de még mindig oda jártam, sokat pátyolgatta a lelkemet, szárnyai alá vett, sajnos nem volt akkor jó időszakom és ő mindig ott volt nekem.

Most, hogy elballagtam, a szakmai példaképem és mentorom, a magánéletben pedig az egyik közeli barátnőm és a pótanyukám a hölgy.